volt, van, lesz.

Két hete nem írtam, nem is éreztem szükségét, ezentúl pedig nem is lesz rá szükségem. Vagy időm. De most azért jövök panaszkodni. Nemcsak a twitteres outrage miatt, de úgy őszintén, mi az isten bajotok van a helyesírásommal? Megmondják, hogyan írjak és mit, mit ne, csak azért, mert diplomás okosok, okosabbaknak hiszik magukat nálam, és sajnos nagyon sokáig elhittem, hogy azért, mert nem az egyetemi utat választottam, hanem annak a teljes ellentétét, én nem vagyok az, és – tényleg, tényleg – kevesebbnek éreztem magam. Butának. De basszátok meg, jó? Kurvára nem vagytok okosabbak, sőt, amit mondtok, hülyeség, és SOHA nem fogok másra hallgatni a helyesírással kapcsolatban, csak magamra vagy Mexire. Kibaszottul felidegelt tegnap este, amikor rájöttem, egy éven keresztül, egy éven át hittem helyesnek a helytelent. Pokoli érzés – arra rájönni pedig, hogy egész idő alatt neked volt igazad, pláne. Szóval nagyon megtisztelőnek tartom, amikor az emberek hozzám fordulnak kérdésekkel, mert nemcsak lök egy kicsit az egómon, de örömmel tölt el, hogy fontos másoknak, mit hogyan, miképpen írnak. Keep calm and ask Courtneyy.

Igen, ez aztán marha érdekes dolog volt, de a helyesírás az egyik legfontosabb pont az életemben, a környezetemben (ha lehet így mondani), mert legalább távolról látom, ki a hülye, ki a nem. Jajj, de kurvára lenézően hangzik ez. Nem vagyok ám ilyen görény ember, csak dühkezelési problémáim vannak. Főleg az elmúlt hónapokban. Most, hogy túl vagyok az outrage-en, jöjjenek a legalább ugyanennyire érdektelen dolgok:

  • Befestettem a hajam, ilyen padlimahira, és két kolléganőmnek annyira bejön, hogy ma megkértek, vegyek nekik egy-egy doboz festéket. Ha!
  • Berángattak a Klimax-alvilágba (nem olyan klimax… aah), ami azt jelenti, hogy adunk-kapunk, frankón rásózzuk a másikra, ami nekünk nem kell, és hagyjuk, hogy jól járjunk.
  • Vettem fűzős csizmit és Penny-csizmát. Imádom mindkettőt, de a sima csizmit még nem fogtam be, nem akarom, hogy az első utam benne a munkahelyemre vezessen, sőt, legszívesebben nem is venném fel, csak messziről nézegetném, úgy tetszik.
  • Kitaláltam, mi a világ egyik legklasszabb karácsonyi ajándéka – bazi nehéz lesz elkészíteni, de van rá egy hónapom, és talán már ma elkezdem, remélem, sikerül olyan jól, hogy ne a kukában kössön ki, hanem átadható legyen. Ha nem, marad a B-terv.

És most, jöjjön a búcsú. Egy ideig nem fogok írni, mert nincs időm rá, mással fogom betölteni a hiányzó űrt, mindennel, bármivel, annyi ötletem van, hogy azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá és hogyan osszam be a szabadidőm.

Olyan leszek, mint Jesse, Jane halála után. Majdnem. Leszámítva a droglebujt. Na, a Twitteren csiripelek majd, ahogy korábban, nem fogtok hiányolni. :)

ilyet sem olvastatok még tőlem.

Tegnap este megnéztük Dijannal az X-Men kettőt, majd végighallgattuk Eminem új albumát, ez a kettő el is felejttette velem a Totál szívást, amit ma befejezek, van még hat epizódom. Általában az évadzárókat megelőző két-három rész az izgalmas, de itt már az évad felében jött a pofán csapás, teljesen lenyűgöz. Nyilván nem most nézem először és utoljára a sorozatot. Ezt követően befejezem majd a Star Trek harmadik évadát, a nyolcadik Supernaturalt, és gondolkodtam azon, hogy elkezdem az American Horror Storyt, nemcsak mert Spock szerepel benne, hanem mert a barátaim nagy része nézi. Ez azért motiváló.

Lényeg a lényeg, összegzem Eminem új albumát, mert jó. Első hallásra a fele megtetszett, és ez jó arány, általában három-négy dal tetszik egy-egy albumról (nemcsak Eminem; legyen az bármilyen). Valószínűleg írok egy cikket is róla a hivatalos megjelenés előtt, mint amilyet Vivi hozott a Prismről. Innen, ha nem érdekel, nem kell tovább olvasni. :D De olvassátok, mert.. gyönyörű.

Eminem egyik dalának, a Legacynek az elején elmondja, ez az ő öröksége, amit tulajdonképpen nevezhetünk az album teljes valójának is, és “ha nem tiszteled, amit maga mögött hagy, bekaphatod”. Eléggé kaotikusan hangzik, mintha kilépne, távozna a zeneiparból, reméljük, ez nem így lesz, mégis leszögezi egyik dalában. Ha ez lenne Em utolsó albuma, méltó lenne a karrierjéhez. Egyszerre komikus és agymosott, mély és felemelő. A Marshall Mathers LP második része, mégsem folytatás. Ez az Eminem-önéletrajz 2.0, bemutatja, hogyan vált egy 27 éves férfi hirtelen 41-gyé. Ez az öröksége.

Az emberek vagy Eminemet, vagy Slim Shadyt várták tőle, sokan úgy harangozták be a korongot, mintha “Slim Shady” vagy Eminem írta volna. Egyik sem, mégis mindkettő. Nincs még egy Real Slim Shady az albumon, hiszen az már nem lenne különleges. Kapunk viszont helyette popdalokat, rockkal kevert rapet, fekete humort, emlékeket, duetteket. Egyik sincs túlkombinálva, így az album teljes tartalma harmonizál egymással, egy dal sem ugyanaz, mind tartalmaz kiemelkedő részleteket. Mintha minden egyes korongját asszimilálta volna a Borg (haha), fűszerezte volna valami újjal… így kaptuk ezt.

A korong a Bad Guyjal nyit, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, nem elég jó egy albumnyitóhoz. “Én vagyok a rosszfiú, aki gúnyt űz a halottakból, és íme, a Mathers LP folytatása, hogy vegyétek. Az utolsó album, ez után hivatalosan is végeztél. Eminemet megölte M&M / Matthew Mitchell, faszfej. Még egyszer, utoljára visszatér, mielőtt minden elsötétül és vége lesz.” Ezzel pedig mintha bejelentené korai nyugdíjazását.

A Bad Guyban találhatunk ismert elemeket a Stanből. A So Much Betterben a Kill You-ból. Az Asshole a My Name Ist idézi, a Rap God a Remember Me-t, a So Far… pedig, amitől Dijannak hányingere lett, a Real Slim Shadyt. :D

A Rap Godban Eminem arról beszél, már nem képes arra, hogy meglepje az embereket, ennek ellenére határozottan kijelenti, hogy ő volt, van és lesz minden idők egyik legjobbja. Emeljük a kalapunkat, ez így van. Attól a számtól az összes utcai, profi rappertől kezdve a milliós eladásokkal rendelkező nagykutyákon át mindenkinek tátva marad a szája, elképesztő. És azt mondja, nem képes meglepetést okozni? A Stronger Than I Was egy olyan dal, amire sosem számítottam volna, tényleg tátva maradt a szám, nem a dallamától, a mondanivalójától, hiszen hallottunk már ilyet. De nem hittem volna, hogy képes valamit ennyire gyönyörűen, érzelmekkel és bátorsággal kombinálva előadni. Azonnali kedvenc lett. A Survival, a Legacy hasonlóan lassú, balladaszerű, mégsem érnek fel a Strongerhez (szerintem), holott mindkettő zseniális. A Fun. énekesével készített duett (Headlights) nagyon szép, a Love Game borzalmas, az egyedüli dal a lemezen, ami említésre sem méltó. Az egyetlen, a 16 dalból.

“Valószínűleg keményebben dolgoztam ezen, mint egész életemben valaha” – mesélte korábban Em a Rolling Stone riporterének. Ezt az önéletrajzi darabot nemcsak értékelni, de tisztelni kell, segít megérteni Eminem hátterét, Marshall Mathers életét. Sosem kapunk még egy Slim Shady LP-t, egy újabb My Name Ist vagy Kimet. És frankón, a MMLP2 valószínűleg a legjobb dolog, amit kiadott a kezei közül. Ez az öröksége. És nagyon tetszik.

Nagyon tisztelem Eminemet. Az elmúlt két hétben kattantam rá, de kilencéves korom óta nyomon követem a munkásságát. A Marshall Mathers LP remek, a The Eminem Show jó. De még egy ilyen albuma, mint ez, nincs. Nem tökéletes, de fantasztikus.

Legrosszabb dalok: Love Game
Legjobb dalok: Berzerk, Rap God, Stronger Than I Was
Kedvencek: So Much Better, Survival, Legacy, Berzerk, Rap God, Stronger, Monster, Headlights

another day, another drama.

Tudnám, miért túlóráznak azok, akiknek semmi kedvük hozzá, akik koncentrálni sem képesek. Történetesen egy csapat leányzó bennmaradt a minap estig, ami miatt másnap majdnem mi is túlóráztunk. (Igen, pluszban a plusz mellé.) Mert mindent, amit az alatt a két, három óra alatt csináltak, elbasztak. Mindent. Szóval tegnap EGÉSZ NAP a mocsok munkájukat korrigáltuk hárman, ahelyett, hogy a saját dolgunkkal törődtünk volna, majd délután csatlakozott hozzánk még három ember, annyira kurva sok mindent csesztek el. Tudjátok, hol a logika? A cicák ezzel pótolják a fizetségüket, ha betegszabira mennek. Az egész bagázs, köztük én, a főnökség helyében nemcsak hogy nem számolnánk fel a túlórát, még le is vonnánk az aznapi bérüket a fizetésből, mert a csapat liba kétórányi ostobasága miatt HÉT órán át szenvedtünk hatan. Hát a büdösfaszom már, ráadásul most olyan szóbeszédek keringenek odabent a közelgő beosztásról, hogy mindjárt tökön szúrom magam.

Hejj. Munka után Mollyval maradtam egy kicsit, és volt időnk (öt perc) beszélni. Már a próbanapján kiszúrtam és elhatároztam, hogy jóban kell lennünk (furán hangzik, de van ilyen), nem is tudom, miért. Kinézetre keveréke Bettynek és Langyinak, talán ezért, de szeretném megismerni. Persze két mondatot nem tudunk váltani úgy általában, a szünetekben elfoglaltak vagyunk, csak egy-egy odavakkantás megy. Mindenesetre ma konstatáltuk, hogy nem élünk a lehetőséggel (múlt héten felkeresett minket egy csaj, és rá akart beszélni egy újabb állásra), nincs ilyenekre időnk.

Inkább töltöm a szabadidőm azzal, amit szeretek, mintsem a két-három óráért molyfasznyi pénzt kapjak. A szabadidőm kurva sokat ér perpillanat, nincs pénz a világon, amiért elcserélném. Szóval ma is kurva értékes dolgot csinálok: X-Men-filmet nézek Dijannal MA IS YEAAAH. :D Többet érsz, cica, mint pár zöldhasú. Annyira imádok Dijannal filmezni, közben mindig olyan baszottul érdektelen dolgokat vitatunk meg, mint a: “mi ez a pulcsi? belül szőrös. utálom az olyanokat” és “vajon küklopsznak szőrös a mellkasa?” :D :D :D Jaaj.

Szóval most az van, hogy X-Men-maratont tartunk, de meg kéne nézni a ROTG-t, a Vasökölt (megint, ja), és befejezni a BB ötödik évadát, de nem tudom, hogy lesz rá időm. Mondjuk most mindjárt nézek egy újabb BB-epizódot, a nyolcadiknál járok, jön az apokalipszis. Jesse után Mike volt a kedvencem. :|


jobban várom Eminem albumát, mint Britney-ét.

Tényleg. A Work Bitch egy rakás szar, lehet, hogy a legszemélyesebb albumának tartja a Jeant, és a Perfume-t ikonikusnak nevezi minden közeli nagykutyája, mivel will.i.ammel vette fel az egészet, nyilván fosabb lesz, mint a Femme Fatale ÉS a Blackout. Pedig annál gázabb nincs. Eminem pedig megvett kilóra a Berzerkkel, tegnap éjjel pedig megjelent a Ririvel közös Monster is, amire azonnal rákattantam. A Love The Way You Lie-t sosem szerettem, holott mindenki más igen, a második részét meg sem hallgattam, de a Monster jó, R. és E. remek páros. Szóval a MM LP II kijön november ötödikén, remélem, hétvégén már kiszivárog *.*, és azt fogom hallgatni egész novemberben.

Nemsokára fizu (két hét, de csak 6 munkanap, szóval lófasz), így össze kell írnom, mit vegyek. Füles kell mindenképpen. Telóra, géphez is. Egy új celebcsizma, amiben nem úgy nézek ki, mint valami prostituált. És egy rakatnyi karácsonyi maszlag. Most épp nincs kedvem az ünnephez, azért akarok plázázni, mert az meghozza. Találkozom majd Cinivel, Katsusszal, tesóval is szeretnék, de fogalmam sincs, hogyan fogok ráérni, mert nemsokára vége a túlórás időszaknak, és jön a szopatás phase two.

Megjelent az X-Men: DOFP első előzetese, és komolyan mondom, majdnem elsírtam magam alatta, nem azért, mert annyira izgalmas vagy drámai, szinte semmiről sem szól – mint minden első előzetes–, és nem is vártam annyira az új filmet, úgy voltam vele, hogy “aaa, majd..”, de most, hogy megláttam.. Jézusom. James McAvoy annyira elképesztően cuki, hogy szívinfarktust fogok kapni a moziban, Jennifer Lawrence bámulatosan gyönyörű, pedig nem szívlelem, de gyönyörű. Sir Patrick Stewartról pedig nem is beszélve. Annyi nagyszerű ember lesz itt, a film dúskál a legendáktól és tehetségektől. Aaaaah, csak nézzetek rá.

 

és az egész világ gyászol.

Nem akartam írni igazából, sőt, azon tanakodtam, hogy szüneteltetem a blogolást, mert nem olyan érdekes az életem, mint hiszitek. Panaszkodni nincs kedvem, ha lenne, lenne kinek.

Tegnap elhunyt Lou Reed. Annyira jó kedvem volt pedig este, és mikor ideültem a géphez, egyből megláttam a HuffPost bejegyzését. Majd, mire megírtam a cikket, tele volt vele a világháló, sokan először abban reménykedtek, hoaxról van szó. És ez akkora sokként ért. Nagyon tisztelem őt, egy igazi legenda, nagyon szeretem a VU-ot, és megrázott. Az egész sztárvilág megemlékezett róla, annyira jó volt látni a Twitteren, hogy Wil Wheaton, LeVar és a maga módján Brent is lerótta a tiszteletét.

Az előbb anya megtalálta az ősrégi bulletes pólóm. Amit sosem hordhatok már, mert szarrányúztam, épp azért tettem el valahová kurvamélyre. És megvan, rögtön magamra is kaptam. Ha mesélni tudna! :D

Tegnap végignéztem a Breaking Bad negyedik évadát, ahh, micsoda sokk! Fogalmam sincs, mi fog történni az ötödikben, és be akarom fejezni még hétvégéig, nem nézek BATB-t, OUAT-ot meg lófaszokat, így is szlalomozni kell a tumblin a spoilerek miatt. White el fogja mondani Jesse-nek, hogy “megölte” Jane-t, asszem. Na, ezt sem akartam tudni. A drága írók gondoskodtak arról, hogy a brománc sose teljesedjen ki, én pedig megdögöljek a keserűségtől. Mint például amikor White csillogó szemekkel betippent Jesse-hez, hogy TE ÉÉÉÉLSZ *_____* és Jesse ribanc lett és elküldte a francba. Ott szakadt meg a szívem.

no fair

Ez a legkirályabb sorozat, amit eddig láttam a maga kategóriájában, és nem tudom, hogyan maradhatott ki az életemből.

 

ha még egyszer meghallom a doppelgänger szót.

Annyira örülök, hogy ma nem kell dolgoznom, simán kirúgattam volna magam, véletlenül vagy szándékosan, amilyen fasza formában vagyok. Már reggel kilenckor elegem volt a fél világból, és már két óra, és fogalmam sincs, mivel csesztem el ennyire az időt.

Fotóztam cicákat, merthogy vannak, Swarley előhozta a drágaszágokat, és van egy EKKORA, óriási dagadék, EKKORA, ultranagy bundával, és olyan cuki, hogy mint valami infantilis rohamban szenvedő balfasz, gügyögtem apának, hogy ezezez anfjsdbfsbf. Naggyon cuki, ő lesz az enyém. Rögvest találtam nevet az egyiknek, Menyus, mert olyan menyétfeje van. Valami szájensz-szifi név kellene a szőrösnek, de nincs ötletem.

Megnéztem a BATB 2×3-at, fejem a falba már megint. Tegnap sort kerítettem az új OUAT-ra, vagy alább adtam az elvárásaim, vagy kezd jobb lenni, nem tudom eldönteni még. És eldöntöttem: befejezem a TVD-t. Annyira felcseszett, hogy az embertelen. A starityseknek már mondogattam tavaly márciustól, (mármint… idén márciustól, de értitek) hogy ebből elegem van, és Nessának igaza van: vagy azért nézzük még, mert négy évadon át nyomon követtük, és a szívünkhöz nőtt, vagy mert reménykedünk, hogy összekaparják magukat a lefolyó aljáról és kitalálnak valami jót. De nekem ehhez nincs energiám, időm, hogy ilyen szart nézzek. Az utolsó rész nagy részét áttekertem. Mi lesz most? Elena összejön Stefannal, happy ending, befejezik a szériát, de ha továbbra is jó lesz a nézettség, azt mondják: ‘á, nincs még elég pénzünk’, így újabb egy, két évadot rendelnek be, és kezdődik az egész szerelmi háromszög elölről (nem mintha egy percre is véget ért volna), mert nemcsak hogy vonzódik Damonhöz, de ugyanmár, Stefan, szerelmes volt belé, még szép, hogy mindig lesznek érzelmei iránta. Ez már túl van a drama queen fogalmán. Nameg… újabb doppelgänger? Iannek is lesz? “If I have to hear the word ‘doppelganger’ one more time, I think I’m going to actually have to learn how to spell it.”

És komolyan, szinte egy időben a The CW bedob két amnéziát? Még a Beauty and the Beastnél volt egy kis drámai hatása, de már rég elcsépelt ötlet volt az is, mégis, arra még azt mondtam, hogy lenyelem, mert hamarabb beveszem, hogy a szupersoldier emlékezetét kitörlik és átprogramozzák. DE EZ?

tumblr_muz0i3Bb6n1qcicu4o1_500 (1)

 

Vagy egy hete nem néztem Breaking Badet. Nem mintha romlott volna a színvonal, de nem akartam egyben megemészteni, túl jó sorozat ahhoz, hogy egyszerre lenyomjam a torkomon. Meg Jesse meghülyült megint, ahh.

Csatlakoztam a lastra, így nem a Facebookon és a Twitteren fogom nyomatni a youtube-os hülyeségeim. Mondjuk ebből marhára nem látszik, miket szeretek, mert nem azokat hallgatom, hanem amikre rákapok. :D Kedvenc bandáktól nincsenek is anyagok a gépemen. Illogical.

 

soha ne vallj szerelmet a főnöködnek. soha.

Tegnap találkoztunk Katsusszal, tekeregtünk órákon át, elmentünk a Kása-erdőbe, annyira gyönyörű most minden, olyan szívesen mennék fotózni, amíg van lehetőségem, de lusta vagyok. Végül beültünk a Hordóba pizzázni, majd kérdezte, nem-e megyek vele koncertre, mentem volna, olyan szívesen, de egy, még félek elengedni magam, kettő, direkt nem vittem sok pénzt, mert el akartam kerülni, hogy igyak. A héten terveztem, hogy hétvégén elmegyek inni, de gyorsan lefújtam magamban, mert szörnyű migrén gyötört szombat délután. De ez a legjobb megoldás, nem? Égsz láztól, hogy shoppingolj vagy elmenj bulizni? Zárd el a pénzed valahová, nyeld le a kulcsot, és nem lesz semmi bajod. :D De tulajdonképpen ittunk, pepsi lightot, itthon meg két liter teát. Hardcore.

Felmondott kedvenc kolléganőm, nem sokkal azután, hogy összemelegedtünk. Szóval most be kell érnem Melanie-val, azzal, akit a múltkor lebitcheztem. De kezdem elviselni, állandóan átcsúsztatja az asztalon a karamellás cukorkáit. Megveszi a szeretetem, ez is valami. A minap kérdezett valamit a főnökről, mit csináljon, ha odajön hozzá, és felvilágosítottam, hogy ha ezek magyarul kezdenek “beszélni”, inkább találjon ki valami kamuszót, ami olasznak tűnik, mert arra is nagyobb az esély, hogy a nxdkgbndssfdcyíéo szava helyzetbe illő és értelmes, olasz jelentéssel bír, mintsem megértsen egy szót abból, amit ezek “magyarul” karattyolnak. Szóval mondtam neki pár olasz kifejezést, hogyha odajön a főnök, hogy köszöntse a csapatban, el tudja mondani, kicsoda, micsoda ő és udvarias legyen. Viszont szerintem félrehallotta az ‘Enyém a megtiszteltetés’ mondatomat, mert frankón azt mondta, amore mio, és nem tudtam mit csinálni, rám tört a röhögőgörcs, és a teremben lévő emberek fele engem nézett. :D :D


Az elmúlt két napban Eminemet hallgattam. De a régi, tizenegy évvel ezelőtti Eminemet, ahh, emlékszem, amikor Karcsiék megvették a The Eminem Show-t 2002-ben, és éjjel-nappal azt hallgattuk. Imádom. Összeírtam héttucat dalt, amit le kell töltenem, de mindet máshonnan, mert vagy hatvanöt különböző előadóról van szó, ez a legrosszabb, szóval várok, amíg nem szerzek magamnak fülest a következő fizukor. Kelleni fog, úgysem zavarjuk egymást a kollégákkal, szóval végre azt hallgathatok, amit akarok, nem istenverte Coldplayt. Megkaptam a csipogóm, szóval akárhányszor elkezdik adni az Atlast a rádióban, kirohanok, mint Zrínyi a várból, és csak akkor megyek vissza, ha véget ér. Kurvára rühellem. Egyszerűen nem bírok meghallgatni egy rohadt Coldplay-dalt, mert utálom Chris Martint meg a fogyatékos feleségét is.

Egyébként ma rájöttem, hogy akkora faszkalap vagyok azokkal, akikkel nem vagyok jóban. Csak azokkal vagyok kedves és normális, akik a barátaim. Nem tudom, miért van ez így, csak nem tudok jópofizni strangerekkel.

üdv, cicák!

Azt sem tudom, hol kezdjem, izgatott vagyok. Ma túlestem az első kemény munkanapomon, november nyolcadikáig ez lesz – remek! –, azt hittem, pusztulás lesz, de egész jó volt. A tíz órából nyolcat végigkattogtam, és elképesztően felszabadult, relaxált, izgatott, egyben nyugodt vagyok. Megtaláltam az utat, amit eddig kerestem. Nem tudom, hogyan érhetném el és hogyan térhetnék rá, de megvan, és jó érzéssel tölt el, hogy végre van egy pozitív lehetőség, és jó ideje most először jól érzem magam.

Uuuhm. Kimondom, amit mindenki gondol: a Once Upon a Time harmadik évada szar. Ugye? Az első két rész annyira pocsék volt, legalábbis szerintem, hogy nem sietek a harmadik megnézésével, folytatom a Breaking Badet, mintsem ostobaságokra fecséreljem a még kevesebb időmet. Nem hagyom abba a szériát, csak.. mondom.. ha ez is olyan szar, mint az előző kettő, akkor tök felesleges, hogy egy TAHM-féle forgatókönyvvel (kis túlzás) rendelkező cuccal tömjem az agyam, majd bepótolom hétvégén. Na, de most mondjátok meg. Jó volt a harmadik rész? Jobb, mint az első kettő?

A Sleepy Hollow-osok a New York-i Comic-Conon vesznek részt, már reggel ötkor tele volt vele a hírfolyamom, de most még több cikk, interjú, kép, videó van fenn, és nem tudom, hogyan sűríthetnék bele mindent mondjuk két cikkbe, mert szentisten, hogy nem spamelem tele a Starityt a Sleepyvel. Most már. :D :D A Star Trek-írók is adtak interjút, elárultak egy rakat érdekességet, szóval még azokat megírom, beosztom valahogy a hétre, aztán megyek sorozatozni.

A harmadik évad közepén járok a Breaking Badben, holnap lesz egy hete, hogy elkezdtem. Olyan jó! Egyre jobban szeretem Jesse-t, szeretném tudni, hogy az élete másként folytatódik, szeretném átélni ezt a katarzist és megnyugodni, hogy a drogos főhősünk élete rendbe jön. Mindig Jesse pártján álltam, mert sosem figyel rá senki, halmozza a hibákat és ostoba, de senki sem áll mellette. Viszont egy pillanatra becsekkoltam a TEAM WHITE-ba, nem akarok spoilerkedni, mert nem tudom, Dijan meddig jutott, szóval, cica, SPOILER JÖN. Mikor a heroinhoz nyúlt a hülye tyúk miatt, és egyre lejjebb süllyedt, és White rájött, hogy nem hagyhatja, hogy még jobban tönkretegye az életét, reménykedtem abban, hogy történik valami — de nem hittem volna, hogy így. Amikor White végignézte, ahogy Jane meghal, mert nem hagyhatta, hogy lerántsa Jesse-t magával együtt…. és amikor Jesse összetört és elárulta White-nak, hogy szerette Jane-t. Atyaisten.

feelings ted

 

hétfőtől kezdetét veszi az apokalipszis.

Hétfőn jön az igazi “totál szívás”, és egy hónapig fog tartani, majd jön az újabb. Épp kezdtem megkedvelni a munkahelyem, de gondoskodnak arról, hogy mindenki utálja. Tegnap megkaptuk a karácsonyi infókat, képzeljétek el, tíz napon keresztül nem kell mennünk dolgozni. Hát ez iszonyat jó! Siófokon körülbelül úgy zajlott volna a dolog, hogy “ja, ma szenteste van? tényleg? hű, hát akkor ma csak este hatig dolgozol.” Szóval nagyon örülök, de ennek meg is van az ára. Tegnap közölték, hogy egy hónapon át túlórázni fogunk és korábban is járunk be, mert “sok a munka.” Ecsetelném én szívesen, hogy miért sok, de annak csúnya vége lenne. Aztán, amint véget ér a pluszmelós időszak, szombatonként is dolgoznunk kell, igaz, kéthetente, de mindenki frankón fel van háborodva, mert két órán belül közölték ezt a két nagyszerű hírt. Nem is kellett több, miután leszálltam a buszról, bepattantam egy bárba, életem legrövidebb bárlátogatása volt, tíz másodperc alatt megittam pár felest, majd jöttem haza, Dijannak egyből újságoltam valami nonszensz zagyvaságot, ami jött a fejemből, majd elnézést kértem gyerekes viselkedésemért, de aszondja:

wtfdijan

Még a munkahelyről beszélünk, kaptam egy új kolleginát. Már nem azért, de mit csinálnátok, ha valaki, aki rövidebb műszakban dolgozik, mint ti, félóránként az orrotok alá dörgölné, hogy mindjárt vége, míg ti szoptok órákon át? A végén már kiidegelt az “óó, már csak öt perc van hátra — ó, HÁROM perc és mehetek” dumájával.

Breaking Bad! Ja, elkezdtem nézni, lassan a második évad végén járok, pedig, mennyi?, két napja nézem? Három? Annál nem több.. Tetszik, nagyon. Nem is tudom, miért, igazából. Leginkább arra vagyok kíváncsi, mi lesz Jesse életével – nagyon kiidegel, hogy vele senki sem törődik, bármilyen zűrbe is keveredik, magára hagyják, és mindig White a fontos, mert a drogossal nem kell foglalkozni, mert drogos — ember, épp azért lesznek drogosok, mert senki sem figyel rájuk. Néha földhöz basz, például amikor Jesse a szüleinél volt, nem tudott aludni, és a régi ládájában kotorászott (nem volt semmi érdekes, de az olyan nyünyü jelenet volt), vagy amikor Jesse könyörgött az anyjának a második szezonban, majd lebitchezte…

feelings kristin

a Bermuda-rombusz és a vízinácik.

Holnap kerül adásba (ma, de magyar idő szerint holnap) a Beauty and the Beast következő évadának első epizódja, kicsit aggódom is, a CW-t elég sokan nézik, kíváncsi vagyok, hogy alakul a HIMYM és a SH nézettsége emiatt… de! Kiszivárogtatták az epizódot, nem is értem, miért vártam eddig sorozatoknál feliratokra, felesleges. Öcsém, kivagyok. Nem fogok spoilerezni, spoilereztem eleget a tumblrön, de a vége.. meg az egész. Meg akarom nézni újra, és ölelgetni akarom a kurva párnáimat, mert ez nekem sok.

feelings castiel

Tegnap megnéztem a The World’s Endet, igazából sosem voltam oda Simon Peggért, az sem nagyon érdekelt, hogy ő kapta Scotty szerepét a Star Trekben, mindig hidegen hagyott, de ez az alkoholista–hajléktalan szerelés begerjesztett, ő lesz a következő crushom. A film maga nem rossz, Simon, mondhatni, új műfajt teremtett, ez is abba a kategóriába tartozik. De talán tetszett, voltak benne jó poénok.

– he was new. like a baby
– like a man baby.
– like a maybe. 

Umm.. nem tudok miről írni, pedig munka közben annyi mindenről dumálhatnékom van. Meg úgy egyáltalán dumálhatnékom van, elég gáz kilenc órán át kussban lenni, pedig abban verhetetlen vagyok. De azért idegel. Ma váltottam pár szót Gwynethtel (mint Paltrow, úgy néz ki a csaj, mint ő). És nagyjából az a három mondat volt, ami elhagyta a szám ma, plusz reggel fél hétkor panaszkodtunk egymásnak egy sort Izával, hogy mennyire elegünk van már a napból.

Amúgy most már kezdem érteni, miért becézgettek a tanárok és a felnőttek tizenkét éves koromban, de komolyan, még most is kicsinyítőképzőzni kell? Muszáj? A pecsem, kurva elegem van ebből. Szépen nevet váltok, Kortungélia hercegnő leszek, és a max becenév, amit eltűrök, a Kortu lesz. azt legalább nem lehet szarrá becézni.

lolcsi

Tegnap este írtam egy cikket, de még mindig nem publikáltam, mert minden nap történik valami Tommal, és hát egyszerűen nem lehet ezt csinálni az idegeimmel. De most az történt, hogy három munkanélküli színpadi színész összeállt, a zsebükbe nyúltak és összedobtak pár fontot, készítettek egy bazi alacsony költségvetésű, független filmet, ami most a fesztiválok kedvence és söpri be a díjakat. Remélem, felvásárolják, mert látni akarom.

Archívum

2014. április
H K S C P S V
« nov    
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
282930  
Követés

Értesítést küldünk minden új bejegyzésről a megadott e-mail címre.

Csatlakozz a 326 követőhöz