#5

Hatalmas különbség van aközött, amikor egyedül, illetve társaságban sétálgatok Siófok utcáin. Mások például a kielégítetlen nőt láthatják bennem, amikor két vaskos könyvvel, pizzás dobozokkal és egy halomnyi jégkrémmel a kezemben sétálok haza a belvárosból. Már csak a macska hiányzik a beporosodott, szingli nő idilli képéből, de az egyelőre várat magára. Noha az életem úgy cakompakk kezd a végeláthatatlan bizonytalanság felé zakatolni, a társasági része egyre élénkül. A fő téri zenész srác például minden egyes nap megmutatja, milyen gyönyörűen tud mosolyogni, s olykor flörtölni is. Mindennapos hobbim lesz ezentúl őket hallgatni. Hacsak.

Újfent ugyanis a lakótársammal – naggyon durva együtt közlekedni, vagy az apámnak hiszik, vagy a barátomnak, egyik durvább, mint a másik, mindenesetre lennék a lánya, bazi jó fej – töltök több-kevesebb időt, úgy fest, ezentúl többet. Már nem zárkózom el annyira a társaságától, és nem zárom rövidre a beszélgetéseinket, túljutottam vele a szokásos ismeretjátékon. Ma például két órával hamarabb indultam volna dolgozni, de úgy döntött, bevisz a belvárosba, és meghív egy teára. Nem kávé, nem kislófasz, elsőre teát ajánlott. Miután egy órán át panaszkodtunk egymásnak a főbérlő miatt, átmentünk a spárba, beszélni valakinek a valakijével, merthogy hiába hosszúzom holnap, nem hagyja, hogy egyedül érezzem magam, így elmegyünk valamerre. Végül félóra késéssel értem be, holott kocsival jöttünk, mert valami degenerált balfasz a parkolókijárat kellős közepén állt meg, majd a többi szerencsétlen köcsög sorra követte a példáját. Ezt megelégedve a biciklis rendőrbácsik intézkedtek. Kedvem támad szidni az embereket olykor.

De a higgadtság mintapéldája vagyok. Kezdenék kétségbe esni, most, amikor minden okom megvan rá, mégsem teszem. Csak egy percig szeretnék magamból kizárni minden aggasztó gondolatot, amelyek percről percre egyre erősebben marcangolnak, de egyszerűen nem megy. Még csak beszélni sem szeretnék senkivel erről, túl sok mindenen kell törnöm a fejem, és úgy érzem, megroppanok a felelősség súlya alatt. Gráh.

One response to “#5

  1. StellaMaris

    Kedves idegen:)

    Az első soraid nagyon megmosolyogtattak, és nem tudom miért, de hirtelen a Bridget Jones naplóját juttatták eszembe. Bár a szerelmi csalódás hibádzik a megtört nő kosztüm hozzávalói közül. Viszont jó opciónak tűnik a zenész srác, akivel ha jól sejtem megvan az a bizonyos vibrálás.:)

    Egyébként a lakótársadat irigylem, az enyém eléggé elviselhetetlen, dehát valamit
    valamiért, éljenek a kompromisszumok! Viszont a végén lehet nem a lánya leszel:)

    Végezetül pedig egy jó tanács:
    Aggasztó gondolatok mindig vannak, mindig is voltak, és mindig is lesznek. Kissé
    olyanok, mint a szörnyek a kisgyerekek ágya alatt. Lehet a tiéd alatt is ott lapulnak ugyanúgy, de mivel már nem hiszel bennük, így nem félsz tőlük. (Pedig léteznek:P) Igaz a gondokat nem górhatod be az ágyad alá, de a helyedben igyekeznék a szép dolgokkal elterelni róluk a figyelmemet. Ott a rakat jégkrém, a könyvek, a zenész srác, a szobatárs, és szerintem még seregnyi más lehetőség. A lényeg, hogy a problémákat (idővel) orvosolni kell, nem szugerálni, és akkor majd minden megy, mint a karikacsapás!:)

    Remélem sikerült hasznos tanácsokkal szolgálnom.

    A legjobbakat kedves Bridget!:)

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2012. augusztus
h k s c p s v
« Júl   Sze »
 12345
6789101112
13141516171819
20212223242526
2728293031