húsz.

Egyik pillanatról a másikra összetörtem. Úgy, mint még soha. Életemben először úgy éreztem, a szüleimhez kell fordulnom támogatásért. A szüleimhez! Egek. Nem tudom, voltam-e valaha ennyire… sebezhető? Mindenesetre még mindig képes vagyok akár a leggyengébb talajra is építkezni; és (csúnyaszó) büszke vagyok magamra, amiért seperc alatt talpra állok. De most jót tenne, ha hazamehetnék pár napra. Október elején veszek ki betegszabit, és megpróbálok szellemileg feltöltődni egy kicsit.

Ma – éljünk a közhelyekkel: legnagyobb meglepetésemre – összefutottam Gergővel. Nem tudom, miért, de annyira zavarba jöttem, hogy poharat törtem, meg minden… Elhívott moziba. Épp most vagyok érzelmi labilitásom tetőfokán, és időm sincs, de majd máskor. Mindenképpen… talán.

Ui.: anyám kijelentette, hagyjam abba a kérdezősködést; a téma lezárva. Persze, mint mindig, most is intézzük el ezzel.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2012. szeptember
h k s c p s v
« aug   okt »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930