huszonegy.

Az orosz realizmus nem nekem való. A vadkacsába hallásra beleszerettem anno, pontosan azt a tragikus vonalat képviseli, ami megfog… ennek ellenére kiábrándítóan egyhangú lefolyású. Hemingwayt vettem elő inkább. A Fiesta az első regénye; tökéletes. Olyan, mintha naplót olvasnék. Igazából ebben rejlik Hemingway varázsa – az összes művébe a saját életét fektette. Érdekes, hogy a kórházban dolgozó ápolónő személye, akit az olasz fronton való szolgálata ideje alatt ért sérülésnek hála ismert meg, minden művében helyet kap. Bármelyiket is veszem kézbe, mintha biográfiát olvasnék. Pontosan ezt várom az íróktól általában. Persze, nem arról van szó, hogy egy szerzőnek ki kell tárulkoznia, és a naplóját kell kiadatnia, mindössze… egy könyv nem ér semmit, ha nem szerepel benne semmiféle személyes vonatkozás. A művész a kínszenvedéseiből alkot, állítja Keyes, ezért is tartom úgy, a lelkileg sérült emberek a legjobb alkotók, mindegy, milyen téren.

A tököm kivan a témobillal egyébként; meg kéne nézni a Moliére-t, de fáradt vagyok; holnapra adtam magamnak szabadnapot (mivel én állítom össze a saját beosztásom); és venni kéne egy dzsekit, mert hideg van.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2012. szeptember
h k s c p s v
« aug   okt »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930