live long and prosper.

Nagyon régóta szerettem volna már blogot írni, de a legtöbb esemény nem tűnt jelentőségteljesnek, bármi is történt. Tegnap apával kiötlöttük, hogy rávesszük tesót valahogy, adja kölcsön a fiát pár napra, de anya megelőzött minket és lepaktált velük. Szóval Ábel jövő hét csütörtökön jön – hogy meddig, hogyan, nem tudom. Eleinte nagyon örültem neki, mert mehetünk strandra, főzhetek-süthetek neki, nézethetek vele fasza dolgokat, mint például Az öt legenda – de abból az lesz, hogy nyolcévesen belezúg Jack Frostba, amiért talán az apja a fejem veszi. Aztán rájöttem, hogy az ötlet mégsem annyira jó, mert amikor Zita például nálunk volt, nekem kellett lefognom a macskám, hogy ne támadja meg. Swarley tényleg képes kikaparni az ember szemét és elvágni a torkát álmában, szóval valahogy meg kell oldani az elhelyezést, hogy egyik se keresztezze a másik útját.

Olival álmodtam a minap, hogy ismét beszéltünk, és jó volt, mert (legalább álmomban) normális volt. El is töprengtem, hogy talán engednem kellene, de egyrészt már késő, másrészt nem szeretnék részt venni tovább ebben a Schrödinger-féle kapcsolatban, elegem van abból, hogy az ember nem tudja elfogadni a másikat úgy, ahogy van.

Továbbá átok rátok, hogy rábeszéltetek – vagy tulajdonképpen nem is, hiszen a Rise of the Guardians miatt kezdtem el Star Treket nézni. Mielőtt a racionális összefüggések nyomába eredtek, elárulom a paradigmát: ROTG; Jack Frost; Chis Pine. Nem mondanám, hogy szeretem a Star Treket (sem a sorozatot, sem a filmet), amíg meg nem néztem a szériák hatvan százalékát legalább. De amúgy szeretem. Nagyon. Tegnap megnéztem a Khán haragját, amitől kikészültem. Eldöntöttem, hogy egy ideig nem nézek se ST-sorozatot, se -filmet, sőt egyáltalán semmilyen filmet, mert úgy a padlóra küldte az idegrendszerem, mint a Titanic. De délután már az eredeti sorozatot néztem, és ebből valószínűleg az lesz, hogy este megnézem a Search for Spockot, mert tudnom kell, hogy mi lesz. (Ez olyan, mint a POTC DMC–AWE esetében.) És ennek fényében én plusz egy csillagot adnék az Into the Darknessnek, mert ugye.. mert. Zseniális az összefüggés a ’82-es és a 2013-as film között. Egy rakat ember lehurrogott, amikor fellelkesültem a dolog kapcsán – nem fog tetszeni, nem a te világod, nem a te GENERÁCIÓD –, jesszuskulcs, tudom, mi az a fekete-fehér tévéképernyő és a VHS. Nem iPaden meg ilyen hülyeségeken nőttem fel.

Na, folytatás: a Showtime elkaszálta a Borgiákat, szóval (kapják be) indult egy mentőakció a Facebookon, ahol (jelenleg) mindössze négyszáz rajongó várja tűkön ülve, hogy a vezetőség változtasson a döntésén, de már az Examineren is írtak rólunk, és egy hete indult a ‘küldj-szardíniát-a-showtime-nak’-dolog, úgyhogy nem kell egy hónap, a csatorna térden állva kér bocsánatot. Remélem. Optimista vagyok.

Ja, az EVA-MENDES.NET újra nyitva.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. június
h k s c p s v
« máj   Júl »
 12
3456789
10111213141516
17181920212223
24252627282930