ilyen az élet, ha őrültek a rajongók — celebszemszögből

Elmondom a véleményem valamiről.

Most olvastam Wil Wheaton (ST, Agymenők) legújabb blogbejegyzését. Nincs időm arra, hogy ostoba celebek ostoba blogjain üssem el az időt, de Wil nem ostoba, és ez a dolog felkeltette a figyelmem. Első gondolatom az volt: cikk. De nem vagyok fangörl, inkább elmondom itt.

Egy nagyon hosszú posztban kifejtette, milyen szörnyűségeket kell átélnie a rajongók miatt, akik még csak nem is ostoba directionerek, akik megtépnék és élőben szednék szét a kedvencüket, nem is idióta belieberek, akik tátott szájjal várják, hogy Jussy a szájukba köpjön. De egyszerű rajongók, akár te meg én, és SZÖRNYŰ, ahogyan a celebeket kezelik – kezeljük.

Mi lenne, ha megtudnád, hogy a kedvenc filmsorozatod, mondjuk a Harry Potter egyik sztárja (valamiért James Phelps jutott eszembe, ezért lyukadtunk ki a HP-nál) Magyarországon nyaral, tegyük fel, a hozzád legközelebbi városban vagy a te városodban (attól függően, mekkora településen élsz). Mi az első dolog, ami eszedbe jut? Tegyük fel, a technikának hála (ebben az esetben ők is okolhatók), vagy egy informátor közbenjárásából megtudod, hogy a Zöld majom klubban fog este lazítani. Bármennyire is vagy érett gondolkodású, komoly, felnőtt, valljuk be, ha egy egyfajta idol, akit fél életedben a képernyőn át csodálhattál, ott van a közvetlen közeledben, te is átváltozol nyáladzó fangörllé, vagy ha nem is, egy képet, egy dedikálást, egy szót szeretnél kicsikarni belőle, de ha nem is, maximum látni őt, hogy ezt is elmondhasd. Szóval mit teszel? Valószínűleg odamész a Zöld majomba (nem tudom, van-e ilyen klub, de jól hangzik a neve), kérdezősködsz, majd vársz. Minél nagyobb iránta a szereteted, tiszteleted, annál többet vagy képes megtenni egyetlen fotóért is, mert a rajongás ilyen. Még be nem teljesedett vagy már beteljesedett párkapcsolatoknál ugyanez van, nem kell szégyellni. Szóval elhatározod, hogy ácsorogsz a környéken két órán át, majd meglátod, amint távozik. Mit teszel? Nem, komolyan kérdem. Ha vannak ott többen, folyik a versengés, mert minél többen vannak, annál kisebb az esélye, hogy neked is jut egy szelet a sztárodból (aki nem magyar, az itt nem nagy szám, mondjuk hálivúdi). Épp emiatt egyre nagyobb az agresszió, a lökdösődés, az izgalom, és már meg is feledkezel arról, mi a helyes és mi a helytelen. Ez történt Willel. Tudom, kára nem kíváncsi senki a dologra, de azért olvassátok el. Ilyen egy celeb szemszögéből az autogramosztás. Aki még csak nem is akkora híresség (kinek mi), mint Jennifer Lawrence mostanában, vagy Harry Styles (őket említem, mert velük történtek bizarr rajongós esetek.)

“Amikor tinisztár voltam (LOL), és sajtós dolgok miatt New Yorkba repültem, elég gyakori volt, hogy szuperfura emberek lógtak a hotelben, a folyosón, így bármikor letámadhattak, amikor távoztam. Nagyon bizarr és szörnyű volt, mindig utáltam. Több volt, mint ijesztő. Mármint ki ül egész nap egy helyen, várva valakire? Ó, tudom: az őrültek. Szóval őrültek, figyeljetek:  ha a hotelem előtt táboroztok, vagy a parti helyszíne előtt, ahová meg vagyok hívva, vagy ha bárhol táboroztok azért, hogy odanyomhassatok egy fotót a képem elé, amikor távozni készülök, nem írom alá őket és nem leszek kedves. Amikor elhagytuk a SyFy-partit, körülbelül 15 ember a semmiből megjelent. Körbevettek, fotókat nyomtak a képembe, tollat a kezembe és elérték, hogy mozdulni sem tudjak. Elválasztottak a barátaimtól, a fiamtól, és frankón megrémítettek. Álljunk meg egy percre. Miféle világban elfogadható az, hogy körbevesztek egy embert, akit nem ismertek, elválasztjátok a társaságától és csapdába ejtitek? Talán az őrültek világában elfogadható, de ahol én élek, nem. […] Aztán üvölteni kezdtek, mintha valami rosszat tettem volna, kipfujoltak és elhordtak mindennek. Majd egy nő megjelent mellettem, azt mondta: ‘ha nem írod alá, elmondom a Twitteren, mekkora seggfej vagy’. “

A lényeg, hogy ez így megy tovább.

 “Ember vagyok, és ha megvágsz, vérezni fogok. Boldogan írok alá dolgokat, készítek veletek képeket helyénvaló szituációk közepette. De ha valami barbár belép a személyes terembe és kiidegel, aztán bedühödik, mert megpróbálok távozni, semmi mást nem fogok mondani neki, minthogy Baszd meg.”

Majd hozzáfűzi, hogy ne gyertek azzal, hogy színész vagy, te választottad. Tudjátok, hányszor olvastam ezt staritys cikkek alatt? Mondjuk amikor Ben Affleck lányát rémítették halálra a fotósok? Komolyan? Ő választotta? Szerintem a szülei sem erre szerződtek tíz évvel ezelőtt. Senki sem erre szerződött. Csak azért írtam le, mert engem megérintett, szerintem sokan bele sem gondolunk abba, mi folyik itt. A helyzet az, hogy ezt a staritys hülyéknek (tisztelet–kivétel) is látniuk kéne, az olyanoknak, akik bekommentálták a köpetes cikk alatt az idióta hülyeségeiket, akik annyira fangörlök, hogy hagynák, hogy a kedvencük kivégezze őket, levágja a fejüket, mert annyi jár a csökevényes agyukban, hogy “úristen, úristen, hozzám ért!”

Persze tisztában vagyok azzal, mekkora dolog az, ha láthatod a kedvenced, én is a félájult idióták táborát erősíteném, ha meglátnám Brent Spinert vagy James McAvoyt vagy valami, de ennek tudatában biztosan nem úgy viselkednék, mint egy psycho. Valószínűleg az olvasók nyolcvan százaléka nem tudja, ki az a Wil Wheaton, szóval gondolkodjatok egy nagy névben, mint mondjuk… Ian Somerhalder vagy Selena Gomez. Velük ennek a nyolcszorosa történik nap mint nap.

****

És a jó hír… nemrég retweetelt a Sugababes énekesnője, Amelle Berrabah, aztán az egyik kedvenc énekesnőm, Jennifer Paige (a Crush című dalt biztos ismeri mindenki) válaszolt az egyik tweetemre. És ez tök jó, meg minden… de vannak, akik mérföldköveknek hisznek egy napot, amikor a kedvencük kapcsolatba lépett velük, de nem az. Ha összefutnának veled az utcán, míg te életed legszebb napjaként jellemeznéd, ők valószínűleg nem is emlékeznének rád, vagy azt hinnék, te vagy az “őrült csaj, akinek komoly baja van”. Persze ezt is megtiszteltetésként, sőt, bókként lehet értelmezni, de nem kéne.🙂

One response to “ilyen az élet, ha őrültek a rajongók — celebszemszögből

  1. Az egyik legnagyobb kedvencem, Medina bekövetett Twitteren. Komolyan, örömtáncot jártam aznap, de nem is emlékszem már, hogy mikor volt. Nekünk, kis embereknek nagy dolog az ilyen, de ész is kell hozzá, nem szoktam naponta zaklatni. Ha az ő dalszövege ihlette tetkómat kiteszi Instára (szokta a rajongókét), teljes lesz az öröm😀 Nem, viccelek🙂
    Az öröm akkor lesz teljes, amikor Bill elvesz :”D

    De egyébként értem, mire gondolsz. A Starity tökéletes példa, hogy mennyi elvetemült idióta van, habár tegyük hozzá, hogy ennek 90%-a 12 éves tinisuna, aki jobb esetben majd kinövi a dolgot. Ha nem, akkor meg majd jönnek a doktorbácsik és nénik.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. július
h k s c p s v
« jún   aug »
1234567
891011121314
15161718192021
22232425262728
293031