nosztalgiával egybekötött őszinteségi roham?

Nosztalgiázhatnékom van. Javarészt a Vissza a jövőbe miatt agyalok, azon töprengem, ha visszamehetnék a múltba (tipikus Kortus), hová mennék, és mit akadályoznék meg. De jobb kérdés az, hogy hová nem mennék? Tulajdonképpen mindent megakadályoznék, amit tettem az elmúlt tíz évben, szóval kicsit macerás. De ha tehetném, kiválasztanám 2007. augusztus 26-át, amikor Lillával a jövőnket sirattuk. Engem várt a kolesz, őt pedig a gimnázium. Akkor beszéltünk utoljára úgy igazán. Persze, tartottuk később is a kapcsolatot – egy darabig, minden egyes héten írtam neki levelet, amiket sosem küldtem el, csak szerettem volna kiönteni “neki” a lelkem. Különleges kapcsolat volt. És mivel a kolesz miatt sosem volt időm semmire, hétfőn hajnali négykor keltem, egy órával indulás előtt, amikor ő még ébren volt, és lopva tudtunk beszélgetni félórán keresztül. Öcsém, a legjobb dolog volt. Halkan Ben Jelen Christine című dalát hallgattam, mert a Come Ontól mindig bőgtem.😀 Aztán ott volt Alexa, basszus, mennyire jóban voltunk. Amikor visszaértünk a gólyatáborból, ő volt az első, akinek írtam SMS-t, hogy mennyire gáz volt, és elegem van, és el akarok tűnni onnan. Ma meg kpopbuzi. Ez van, megszakadt a kapcsolatunk, és nem voltam ott neki, hogy egyengessem a stílusát a helyes út felé. Aztán ott van Tia. El tudjátok képzelni, hogy egy nap több mint ötven SMS-t küldtök valakinek (fizetős, régi, hét évvel ezelőtti módszerrel)? Mindig is a koleszt okoltam mindenért, mert vagy tíz barátom vesztettem el egyszerre, mert pisilni nem volt időm, nemhogy felhívni valakit és megkérdezni: “hogy vagy?” Jajj, de rühelltem.

De azért ott volt Betti. Ha visszamehetnék a kapcsolatunk elejére, csak annyit tennék, hogy figyelmeztetném magam, hogy ez a csaj hülye, és nem kell követned, mert négykézláb fogsz felmászni a második emeletre részegen. De amúgy szerettem Bettit. És Pogót nem szívatnám annyira. Katsával másként alakítanám a kapcsolatom. És kihagynám az életemből a hímeket, és elmondanám magamnak, hogy “ezek tök felesleges barmok, akikre nem érdemes vesztegetni az időd, mert értékesebb vagy náluk.” És nem hagynám, hogy a tantárgy letörje a lelkesedésem a fizika iránt. Imádom a fizikát, de mindig szar voltam abból, amit tanulni kellett. És elmondanám magamnak, hogy “ne az ösztöneid kövesd, mint Kirk kapitány. Kirk hülye. Hallgass a logikára, és nem lesz semmi bajod.”

És hagynám a picsába a felesleges írogatást. Minek? Úgysem fejeztem be egyik elkezdett regényem sem. Ahh. Annyi mindent másként csinálnék.

Ma annyira szarul indult a napom, hogy csodálkoztam, lehet-e egyáltalán jó. De lett. Végre nem kell semmi miatt aggódnom. Tudom, hogy minden oké lesz. Tudjátok, honnan ered az OK/oké kifejezés? Még az 1840-es évekből. A demokraták jelöltjét, Martin Van Burent Old Kinderhookként emlegették (egyfajta becenév volt). A támogatói megalapították az OK Klubot, majd annyira népszerű lett, hogy a köznyelvben maradt. há!

Ma csupa olyan dolgot fogok csinálni, amit szeretek. Starity, természetesen. És amellett, hogy kifolynak a beleim a barátaimmal való röhögéstől (jajj, tegnap olyan baleset ért… amit nem szívesen mesélnék el. Nevezzük a közeljövőben csak úgy, a fiókincidens), elviszem a kutyám a gyéhába. A Török-hídhoz is kimennék, de vagy tíz kilométer. És sütök túrótortát! Sosem csináltam még, épp ezért. De akkor még most be kéne szerezni a motyókat, mielőtt havi bevásárlókörútra indulunk. Este nem akarok macerálni már ezzel.

Walter Koenig is szebbé tette a napom, tudjátok, ő volt az orosz nyomi a Star Trekben, aki minden történelmi eseményt másként interpretált. Spock és Data után ő a favorit. De most valahogy ez sem vidít fel. Aztán tegnap kaptam egy spéci felvételt egy amerikai ismerősömtől, aki részt vett az idei Shore Leave-en. Brent Spiner egy órán keresztül beszélgetett a résztvevőkkel egy-két nappal ezelőtt, és mondta, írhatok cikket, ha akarok. Még szép, hogy akartam.

“Hiszem, hogy a Star Trek a valaha volt legfontosabb eleme a szórakoztatóiparnak. Hiszen három év múlva ötvenéves lesz. Ezt nem veheted nem komolyan. Ötven év! És ez így folytatódik, úgy vélem, folytatódni is fog. Kétségtelenül lesz még sorozat, kettő, három, és még több film. Nem hiszem, hogy a Star Trek valaha is véget ér.”

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. augusztus
h k s c p s v
« Júl   Sze »
 1234
567891011
12131415161718
19202122232425
262728293031