skót akcentussal: „I’m out”

Képzeljétek el, ahogy Rory O’Shea kiabálja ezt, amint megkapja az önállósági végzést – így éreztem magam, amikor kijöttem a kórházból. Nagyon sokáig gondolkodtam azon, írjak-e blogot. Fel is akartam hagyni vele, de nagyon sokan szeretitek és látogatjátok, szóval ennyivel tartozom. Igen, kórházban voltam. De ne szaladjunk ennyire előre.

Augusztus 27-én találkoztunk Katsusszal, mert nagyon rég nem láttuk egymást, a születésnapi partija óta, és nagyon hiányzott, és szükségem volt rá. A pályaudvar melletti kőfalnál volt megbeszélve a míting, ahol a köcsögök ülnek suli után. Amíg rá vártam, három tanár is elviharzott alattam, de egyik sem vett észre, pedig úgy odaüvöltöttem volna nekik infantilis rohamomban, hogy “Imádlak titeket!” Suli után mindenhez másként áll az ember. Leginkább csak tekeregtünk oda és vissza, és sokat dumáltunk. Rengeteget. Benéztünk a Lírába, mert észrevettem, hogy a kirakatban ott hever – két One Direction-ös szar mellett – egy Star Trek-képregény! KÉP ITT. Ami manga igazából, de Star Trek. Szóval hüledeztem két sort, meg ki voltam akadva, hogy van vagy 250 oldal és csak 250 forint. Berohantunk, megláttunk többet is, de nem vettem egyet sem, mert közben szakadt az eső, és nem akartam, hogy szétázzanak. De legközelebb. Amúgy szokásosan megint minden Katsánál maradt, keresztanyám csuklószorítója is, a kajcsim is, a fekete kardigánom is, ami tök menő, és már másfél éve náluk van a Killswitch Engage-es pulcsim is – nem szeretem a zenekart / nem vagyok hippokrita, exemnek vettem, de nekem jobban állt, meg jó meleg és nem nézek ki benne tehénnek, mert vékony.😀 Na, mindegy, majd behajtom rajta ezeket, meg amúgy én is lógok neki az ingájával.

Augusztus 26-án volt a férjem harmincharmadik születésnapja, és a legkirályabb dolgot tettem, amit csak tehettem. Megkértem William Shatnert, hogy köszöntse fel. És nem felköszöntötte? Ögyem a szívét. “What is he 18 today?”😀😀😀 Ezután azzal viccelődtek a többiek, hogy kell egy Best Wife Ever bögre a névnapomra – és tényleg kell, szóval haladjatok.

startrek-william-shatner-chris-pine-arm-wrestling2

Eljutottunk a lényeges pontra. Körülbelül öt embernek elküldtem privátban, mi történt, és ez jól van így. Azzal próbáltam viccelődni, hogy (az akkor már alvadt) elfolyt, 2,5 l vért adják oda a macskáinknak, hátha szeretik, de hát a mentősök nem vevők a humorra. Körülbelül ennyire emlékszem, mert a sürgősségin töltött órák nagy része blur, kaptam öt adag infúziót (vagy hogy mondják, szóval öt zacskónyit), öt injekciót és egy tetanuszt. És egy hajgumit az orvostól!😀 Megkértem Katsát, hogy jöjjön be hozzám, pofátlanul restellem is, mert szinte csak pár percig lehettek ott Nittával, megkértem (?), hogy hagyjanak magamra, mert pont előtte hánytam, és annyira kába voltam, hogy nem tudtam magamról. És ennyi van meg, nem emlékszem szinte semmire a bent töltött időszakból, a 90 százaléka kiesett, egyszerűen emlékezetkiesésem van. Annyit tudok, hogy egy haldokló(nak tűnt) pácienst hoztak be mellém, el is húzták a függönyt, na, mondom, megbélyegzi a napom, ha elpatkol mellettem. Voltak bent német nénik is, aztán egy idős hölgyet hoztak be szobatársnak, a nővérek pedig éjjel az ajtónk előtt vihogtak, mint a tizenéves csitrik. És kétszer becsuktam a szoba ajtaját, mert már negyedjére ébredtem fel miattuk, erre mind a kétszer leb-sztak, hogy mégis mi a francért zárom be?! aaah. 110.gif És kötést sem cseréltek, egyszer sem, pedig már folyt a vér az ágyamról a padlóra. de azzal nyugtattak, hogy “majd reggel, majd reggel.”

A doki meg elintézte azzal, hogy igyak kólát, egyek sütit, de csoda, hogy túléltem. Na, fasza. Amikor tologattak a sürgősségiről a sebészetre, kérdeztem a csákót, hogy adnak-e majd felvilágosítást, mit hogyan kell csinálnom, ha kiengednek – “Igen, persze, minden részletesen le lesz írva.” Aha; papíron: “körzeti orvoshoz rendelem.” Hát baszd meg.

Szóval ennek már hat napja, ágynyugalom van, mivel mozogni alig tudtam, naponta tíz percet töltöttem kinn a levegőn és próbáltam sétálni, de úgy, mint aki újra járni tanul. És ez alatt az időszak alatt annyit ettem, mint egy döglött hangya, meg is jegyeztem a Twitteren, hogy szeptemberre lesz meg a bikinibodym, fasza. Pedig apa csinált palacsintát, piskótatekercset meg minden nyamiságot, de tényleg undorodom az ételtől, és nem bírok bevenni semmit. Ha már a Twitternél tartunk: köszönöm mindenkinek a jókívánságokat, igyekszem felépülni. Walter Koenig jobbulást kívánt (tudjátok, Chekov) és Ronnie Radke bekövetett a Twitteren, pedig én nem is követtem őt előtte!

Ma már voltam elég erős ahhoz, hogy elmenjek a gyógyszertárba, és a könyvtárból kivettem a Büszkeség és balítéletet, szörnyen restellem, de sosem olvastam Jane Austent, a minap néztem meg a filmet, annyira gyönyörű. Hivatalosan is a második kedvencem. Vágy és vezeklés, Büszkeség és balítélet, Finding Neverland, ez a top három.

Nézzétek ezt a három filmet, és még az Inside I’m Dancinget, mert szép. Gyönyörű. Hatodikán megyek vissza a kórházba, nyilván találkozom Lacival. Visszafelé szeretnék Katsával is. Tizedikén megyek ismét dokihoz, majd bátyámhoz. Nagyon várom, hogy végre találkozzak vele.

tumblr_ma1lmpq1fa1rchivbo2_1280

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. szeptember
h k s c p s v
« aug   okt »
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30