látogatás a sebésznél.

Haha, az életben nem megyek többé kórházba.

Hajnali ötkor ébresztett Swarley, puhakajcsit akart, de úgy voltam vele, hogy ott a tetves finifalatos Whiskas, nem igaz, hogy egy ilyen elkényeztetett dög, szóval – terhes-nemterhes – kilöktem az ajtón, hogy menjen inkább a p-csába, mert én nem pepecelek hajnalban azzal, hogy új konzervet nyissak ki neki. Visszafeküdtem aludni, de két perc sem telt el, berinyálta magát apánál, aki aztán hozott neki puhakajcsit, Swarley bezabált és odafeküdt az ágyamra. Egy kávé társaságában ideültem a géphez és felfedeztem, hogy Juszt Balázs új (nagy-) filmet rendez, amelynek a főszereplője a mi drága Francois-nk lesz, ebből kifolyólag ismét Pesten forgat, muhuhaha. El kell kapni a grabancát végre. Majd írok a produkciós irodának, ha lesz időm, de egyelőre nincs, csak azért blogolok, hogy túl legyek rajta és menjek a dolgomra.

Szóval reggel egy olyan félórás olvasás után (Büszkeség és balítélet – annyira jó!) bementünk Orosházára, találkoztam Jével, akivel úgy másfél éve nem beszéltem már, tartottam attól, hogy jön az awkward lecseszés, de nem, körülbelül úgy 1,5 óráig, ha nem tovább, dumáltunk. Kiderült, hogy egész jó képzések indulnak Békéscsabán, de az annyit tesz, mintha fénysebesség nélkül utaznánk a Vulkán bolygóra. Na jó, hogy valamivel reálisabb képet alkossak: a Szaturnusz egyik holdjára, mondjuk a Titánra. (Igen, ez már reálisabb.)

Szóval úgy hatodikként behívnak a sebészetre, az asszisztens néni fertőtlenítőt fúj, majd jön a morcos sebész bácsi, aki épp abban a pillanatban üdvözli a betoppanó főorvos urat, rögvest a napjáról kérdezi, és ahelyett, hogy a karomra fókuszálna, bájos csevejt folytat az egyébként cuki dokival. Szóval fogja a csipeszt és az ollót, hogy kiszedje a varratokat, de mivel jobban leköti a főorvos unalmas délelőttje és a pocsék kávéjának története, egyáltalán nem figyel arra, amit csinál, húzza jobbra-balra a zsineget, ami annyira fáj, hogy eltökélem, oda sem nézek inkább. A hallásom nem kerüli el, mennyire bénázik, csattogtatja az ollót már ötödjére is, mert mindig mellévág – vagy tompa az a szar, vagy tudja a faszom, de egyszerűen nem bírja elvágni, szóval húzza még jobban, hogy kiserkedjen a vérem is, majd ahelyett, hogy elvágná, belenyes a karomba! Mintha mi sem történt volna, elsétál, hagyja, hogy az asszisztens szó nélkül elővegyen egy köteg gézt és letörölje a vért a karomról. Mikor már nem vérzik annyira, visszajön és folytatja a kontárkodást, miközben szinte sokkot kapok és azon hüledezem, hogy ez az idióta pont most határozta el, felhagy a sebészettel és inkább boncmester lesz. Mind a hat kiszedése kábé ekkora fájdalommal járt, a tetoválás lófasz ehhez képest. Szóval kilépek a szakrendelőből, egyből tárcsázom Kát, és fennhangon panaszkodom, hogy a jóbüdösistenbasznámega— mikor meglátom, hogy a főorvos jön mögöttem, így gyorsan témát váltok és lerendezem azzal, hogy minden rendben ment. Majd, mikor elhagyom a kórházat, folytatom —ajóédeskanyját. Tudom, hogy klisé ez az egész “utálom a kórházakat/orvosokat/stb” dolog, de csodálkoztok? Öcsém. Már épp örvendeznék, hogy lassan lekerülhet a kötés a karomról, de most még három napig minimum viselnem kell. Szentségit.

A délutánt átaludtam, ahh, nyakig betakarózva. Azt álmodtam, hogy Spock elárulta a vulkáni nevét, és hogy megkínoztam Hugh Jackmant és Evangeline Lillyt is. *bocifej*

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. szeptember
h k s c p s v
« aug   okt »
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30