start of something new.

Akárhányszor ezt a mondatot olvasom valahol, mindig eszembe jut a HSM-es dal, és mindig meghallgatom. De ez most roppant mód igaz rám, bár még nem kezdődött el – vagy csak nem jöttem rá –, de hamarosan el fog.

Ma voltam dokinál. Meglepődtem és majdnem felröhögtem, amikor beléptem az ajtón, mert a csaj (igen, csaj) körülbelül 17-nek nézett ki első látásra, de másodikra is. Azt hiszem, (anya szerint) 28 éves, de ha én így fogok kinézni 28 évesen, akkor ódzkodnom kell a pedofiloktól. Nagyon szimpatikus amúgy, amikor az ember egy olyan, fiatalnak kinéző, de amúgy diplomázott egyeddel találkozik, akaratlanul is arra gondol, hogy mennyire tapasztalatlan az illető. Ez volt az első gondolatom nekem is. De egészen jól következtet. Annyival lettem gazdagabb, hogy semennyivel, annyit mondott, amit már én is tudtam, adott egy rakatnyi címet és elérhetőséget, hogy hova kell majd mennem vizsgálatokra. De azt javasolta, kezdjek el újra írni. Öcsém, december óta egy szót nem írtam a cucchoz. És nem is akarok, érzelmileg egy csiga szintjén állok, képtelen lennék újra elővájni mindent. Ráadásul (szerencsére) az egész dokumentum a régi laptopomon van, aminek, ugye, kampec. Persze, a negyvennégy tárhelyem közül valamelyikre feltöltöttem (túlzok, úgy hét tárhelyem van), de nem akarok vadászatot tartani, hogy kiderítsem, melyiken van. Szerinte jó lenne, és tetszik neki az ötlet (vagy csak azért mondta, mert ez a dolga), de nekem az egész nem tetszik. Végleg befejeztem, és marha dühös vagyok, ha a javaslatára gondolok. Ír a füttyfene. Befejeztem, kész, vége, nincs tovább. Fel akarok hagyni ezzel az egésszel, és nem jutok semerre sem, ha továbbra is a témát rágom és egy helyben toporzékolok. Szükségem van a változásra, az előrehaladásra, és az nem haladás, ha vissza-visszatérek.

Márpedig a haladás útjára készülök lépni, méghozzá csütörtökön. Tudom, hogy nem kéne elkiabálni és előre a medve bőrére inni, de úgy fest, hogy néhány héten belül lesz állásom, beszéltem Vével ma este (délután), és már az ottlét kulisszatitkaiba, a mit szabad, mit nem szabad dolgokba avatott be, grantednek veszi az egészet. Erről csak csütörtökön tudok majd bővebb felvilágosítást adni, akkor megyek először, bemutatkozni, az egyetlen dolog, amit a főnökök (olaszok!) nem csípnek, az a duma. Hát, mázlijuk van, én lennék a legkirályabb dolgozó, mert nálam kevesebbet senki sem dumál.

Persze délután találkozom majd Katsával és akkor nem fog beállni a szám, de.. az más. Most sok mindent kell megbeszélnünk, és annyi mondandóm van. És szörnyen rettegek. Mindentől. Nem azért, mert most minden új lesz, várom az újat, fantasztikus lesz, de… mégis van valami, ami rettegésben tart. Hjaj.

Hétvégén tesóhoz megyek majd. Nem voltam nála január óta. Jesus.

Egyébként ha rákattintotok erre, csak az én bejegyzéseim láthatjátok.😀 Ez maradjon is így. Megosztanám a dalt, amit most hallgatok, de sehol sincs fent, az iTuneson lehet csak megvenni (vagy streamelni néha). Imádom. Egyébként valamelyik nap azt álmodtam, hogy Zachary Quinto rámparancsolt, süssek barackos sütit. Ezért tegnap lefekvés előtt arra gondoltam, hogy Star Trek-es egyenruhában sütit kell vinnem Biankának, hátha megálmodom én is, de nem így történt.😐

 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. szeptember
h k s c p s v
« aug   okt »
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30