nemzetközi csokinap van!

Még dél sincs, de már kurva zabos vagyok, elegem van mindenből, de különösen a hivatali ügyintézésből. Hogyan is kezdjem? Tegnap elpanaszoltam, ugye, a hányattatásaim (csupán március óta húzódik az ügy!), tegnap mentem volna a csajszihoz, megbeszélve, előre lefoglalt időpontban, de valamiért mégsem ért rá, amikor kellett volna, szóval ma NÉGYSZER sétáltam fel a polgármesteri hivatalba, de valahogy mindig jobb dolguk van annál, hogy az irodájukban üljenek és végezzék a dolgukat, szóval mikor már a tököm tele volt azzal, hogy ezekre az idiótákra várjak, segítséget kértem egy barnától, aki elintézte annyival, hogy dobjam be az irodába, az asztal közepére a papírjaim, osztjóvan. De mégsem volt jó, mert visszahívtak félórával később – és félórával azelőtt ért be a csaj dolgozni, hogy véget ért a fogadóideje, ez aztán az amerikai munkavégzés! –, hogy menjek már vissza, és vigyem át egy másik irodába a cuccom, de majd csak öt nap múlva, mert addig bezabálja a fiók, ott nem biztonságos. Szóval magamra erőltettem egy kis mosolyt, amikor már forrt bennem a düh, bementem a papírokért, és szanaszét morzsoltam a kezemben hazafelé. Ha kell, ledugom a kutyám torkán, a belei közül vadászom ki és rakom a feje elé jövő héten, hogy csinálja meg, mert ez a dolga. Nem igaz, hogy hónapok óta csúszik egy kurva bizonyítványadás (addig még csak el sem jutottunk), mert ezek még a kérelemmel (sem) foglalkoznak. Szóval ha megbasz a NAV egy kövér csekkel, majd mossák kezeiket, ezek, a MÜ, a JH meg minden faszom egyéb intézmény is, mert mindegyik hárítja magáról a munkát. Tegnap már részleteztem a többit, ma már nem fogom. Szóval a tököm kivan, úgy igazán.

Reggel még azt hittem, péntek 13 lesz a szerencsenapom (mindig az), de most komolyan kezdek ebben kételkedni. Viszont! Ma felhívtak a cégtől, és jövő héten szerdán mehetek próbálni. Valami jó hír. Apa előre megajándékozott a névnapom alkalmából, kaptam pénzt és csokit. Mindkettőnek örülök, legalább az adósságaim egy felét lemoshatom. És ma nemzetközi csokinap van, továbbá 538 éve született Cesare Borgia. Úgyhogy egyetek csokit.

Reggel egyébként beugrottunk a városba, visszafelé stoppoltunk, a kocsiban megismerkedtem egy bazii cuki kutyával, Mollynak hívják. Ez a bulvár árnyoldala, automatikusan Miley Cyrus We Can’t Stop című dala ugrott be, amelyben a kábítószerről énekel — a kicsik nagy örömére. Nem, egyszer sem hallgattam meg a dalt. Ezért szomorú, hogy ilyeneket tudok. Visszatérve Mollyra. Tudjátok, hogy nagykutyapárti (nem nagy kutyapárti, hanem nagykutyapárti) vagyok és utálom az ilyen szobacirkálókat, de ez volt a legaranyosabb ölbekutya, amit valaha láttam. Egyből arra gondoltam, hogy kell nekem is. Vagy egy normális macska, akit az ölembe tehetek, amíg mondjuk blogolok, de nem, a nyolc macska közül egy sem ilyen, Swarley épphogy tűri a simogatást – ha jó kedve van, különben harap és letépi a fejed.

Főzni kéne, rám hagyták a mai menüt, ananászos-tejszínes-kukoricás csirkemell lesz. Há! De még nincs kedvem, és ha nincs kedvem, rendszerint elbaszom a kaját. Így azért nem kéne.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. szeptember
h k s c p s v
« aug   okt »
 1
2345678
9101112131415
16171819202122
23242526272829
30