álommanó pervertálva.

Hú, annyi mindent kell mondanom, de mielőtt izgalmas dolgaim végére érnék, segítsetek már. Valamelyik filmben/TV-műsorban hallottam ezt az Edward Burke-idézetet: “The only thing necessary for the triumph of evil is for good men to do nothing.” Hol hallottam már? (Nem a Batman.)

Kezdjük az elején: nagyon dafakk álmom volt: Brigi Ichabod-módra kiakadt azon, hogy mennyire drágák a fánkok, ezért fogott egy íjat és vesszőt, és azt mondta, ezentúl Éhezők viadala–Jennifer Lawrence módon le fogja vadászni, amit megeszik, mert nem fizet ennyi pénzt a szörnyű adók miatt. “Ez tök logikus” – mondtam neki, majd javasoltam, hogy menjünk ki a semmi közepére, mert ott vannak nyulak, lődözzünk kedvünkre ott. 110.gif

Tegnap, amint hazaértem, megnéztem a OUAT új, első epizódját… nem mondanám, hogy hátast dobtam tőle. Eddig is nagyon bökte a szemem néhány dolog a grafikát illetően, de most, hogy kaptunk egy olyan fasza cuccokkal felszerelt sorozatot, mint a Sleepy Hollow, a Once képi világát mintha Paintben rajzolták volna. Ez a hajós dolog borzalmas volt, lőttem pár screencapet Hookról, de kajak látszódik, hogy egy zöld háttér előtt vették fel az egészet. Borzalmas! A történetről meg nem is beszélve. Tényleg rezeljek be Pán Pétertől meg egy csapat kölyöktől? Ez a nagy durr? Jesus.

Hajnalban megnéztem az új HIMYM-epizódot, sajnáltam kissé, hogy nem láttuk az Anyát, és a vége kiakasztott, nem szabad ilyennel befejezni, reklámszünet előtt illik ilyet bevágni, de nem a végén! Ahh. Viszont háromszor utaltak a Princess Bride-ra, munka közben eszembe jutott a “Hello! My name is Inigo Montoya…” sor, és röhögtem félórán keresztül, a kollégák szerintem hülyének néztek. Este megnézem a Princess Bride-ot!!!!!

Szóval hazaértem, első dolgom volt fogni egy tányér kajcsit, két jégkrémet, betelepedni apám ágyának közepére és megnézni az új Sleepy Hollow-epizódot. Tudom, nyilván nem vagytok kíváncsiak a véleményemre, nyilván a sorozat sem érdekel, de jó volt! Végre egy rész, amin nem rezeltem be, a története sokkal jobb volt, mint az előzőnek, nem is tudom, így is sántít pár dolog, de legalább izgalmasabb volt, mint az előző, és bazi vicces. Amikor Ichabod megkóstolta a modern kor energiaitalát, meg kellett állítanom a jelenetet, mert öt percen keresztül röhögtem, mint Donald kacsa. Eszetlen.

Annyira imádom ráadásul a fasza zenéket, először a Rolling Stones, majd Sinatra, most pedig a Sandman-dal. Nagy történelme van annak a szívemben. Mint tudjátok, Amerikában nem álommanó van, vagy, ahogy én nevezem, csucsumanó, hanem Sandman, alias Homokember. Csakhogy most már nem a fejemben elképzelt képre fogok asszociálni, nem is a Rise Of The Guardians-féle Sandyre, hanem erre a démonra. Remek! Messze nem volt olyan félelmetes, hála az égnek, mint azt hittem.

Fear causes inaction. Inaction causes pain. QED fear causes pain.

 
 

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. október
h k s c p s v
« Sze   nov »
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031