hétfőtől kezdetét veszi az apokalipszis.

Hétfőn jön az igazi “totál szívás”, és egy hónapig fog tartani, majd jön az újabb. Épp kezdtem megkedvelni a munkahelyem, de gondoskodnak arról, hogy mindenki utálja. Tegnap megkaptuk a karácsonyi infókat, képzeljétek el, tíz napon keresztül nem kell mennünk dolgozni. Hát ez iszonyat jó! Siófokon körülbelül úgy zajlott volna a dolog, hogy “ja, ma szenteste van? tényleg? hű, hát akkor ma csak este hatig dolgozol.” Szóval nagyon örülök, de ennek meg is van az ára. Tegnap közölték, hogy egy hónapon át túlórázni fogunk és korábban is járunk be, mert “sok a munka.” Ecsetelném én szívesen, hogy miért sok, de annak csúnya vége lenne. Aztán, amint véget ér a pluszmelós időszak, szombatonként is dolgoznunk kell, igaz, kéthetente, de mindenki frankón fel van háborodva, mert két órán belül közölték ezt a két nagyszerű hírt. Nem is kellett több, miután leszálltam a buszról, bepattantam egy bárba, életem legrövidebb bárlátogatása volt, tíz másodperc alatt megittam pár felest, majd jöttem haza, Dijannak egyből újságoltam valami nonszensz zagyvaságot, ami jött a fejemből, majd elnézést kértem gyerekes viselkedésemért, de aszondja:

wtfdijan

Még a munkahelyről beszélünk, kaptam egy új kolleginát. Már nem azért, de mit csinálnátok, ha valaki, aki rövidebb műszakban dolgozik, mint ti, félóránként az orrotok alá dörgölné, hogy mindjárt vége, míg ti szoptok órákon át? A végén már kiidegelt az “óó, már csak öt perc van hátra — ó, HÁROM perc és mehetek” dumájával.

Breaking Bad! Ja, elkezdtem nézni, lassan a második évad végén járok, pedig, mennyi?, két napja nézem? Három? Annál nem több.. Tetszik, nagyon. Nem is tudom, miért, igazából. Leginkább arra vagyok kíváncsi, mi lesz Jesse életével – nagyon kiidegel, hogy vele senki sem törődik, bármilyen zűrbe is keveredik, magára hagyják, és mindig White a fontos, mert a drogossal nem kell foglalkozni, mert drogos — ember, épp azért lesznek drogosok, mert senki sem figyel rájuk. Néha földhöz basz, például amikor Jesse a szüleinél volt, nem tudott aludni, és a régi ládájában kotorászott (nem volt semmi érdekes, de az olyan nyünyü jelenet volt), vagy amikor Jesse könyörgött az anyjának a második szezonban, majd lebitchezte…

feelings kristin

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. október
h k s c p s v
« Sze   nov »
 123456
78910111213
14151617181920
21222324252627
28293031