volt, van, lesz.

Két hete nem írtam, nem is éreztem szükségét, ezentúl pedig nem is lesz rá szükségem. Vagy időm. De most azért jövök panaszkodni. Nemcsak a twitteres outrage miatt, de úgy őszintén, mi az isten bajotok van a helyesírásommal? Megmondják, hogyan írjak és mit, mit ne, csak azért, mert diplomás okosok, okosabbaknak hiszik magukat nálam, és sajnos nagyon sokáig elhittem, hogy azért, mert nem az egyetemi utat választottam, hanem annak a teljes ellentétét, én nem vagyok az, és – tényleg, tényleg – kevesebbnek éreztem magam. Butának. De basszátok meg, jó? Kurvára nem vagytok okosabbak, sőt, amit mondtok, hülyeség, és SOHA nem fogok másra hallgatni a helyesírással kapcsolatban, csak magamra vagy Mexire. Kibaszottul felidegelt tegnap este, amikor rájöttem, egy éven keresztül, egy éven át hittem helyesnek a helytelent. Pokoli érzés – arra rájönni pedig, hogy egész idő alatt neked volt igazad, pláne. Szóval nagyon megtisztelőnek tartom, amikor az emberek hozzám fordulnak kérdésekkel, mert nemcsak lök egy kicsit az egómon, de örömmel tölt el, hogy fontos másoknak, mit hogyan, miképpen írnak. Keep calm and ask Courtneyy.

Igen, ez aztán marha érdekes dolog volt, de a helyesírás az egyik legfontosabb pont az életemben, a környezetemben (ha lehet így mondani), mert legalább távolról látom, ki a hülye, ki a nem. Jajj, de kurvára lenézően hangzik ez. Nem vagyok ám ilyen görény ember, csak dühkezelési problémáim vannak. Főleg az elmúlt hónapokban. Most, hogy túl vagyok az outrage-en, jöjjenek a legalább ugyanennyire érdektelen dolgok:

  • Befestettem a hajam, ilyen padlimahira, és két kolléganőmnek annyira bejön, hogy ma megkértek, vegyek nekik egy-egy doboz festéket. Ha!
  • Berángattak a Klimax-alvilágba (nem olyan klimax… aah), ami azt jelenti, hogy adunk-kapunk, frankón rásózzuk a másikra, ami nekünk nem kell, és hagyjuk, hogy jól járjunk.
  • Vettem fűzős csizmit és Penny-csizmát. Imádom mindkettőt, de a sima csizmit még nem fogtam be, nem akarom, hogy az első utam benne a munkahelyemre vezessen, sőt, legszívesebben nem is venném fel, csak messziről nézegetném, úgy tetszik.
  • Kitaláltam, mi a világ egyik legklasszabb karácsonyi ajándéka – bazi nehéz lesz elkészíteni, de van rá egy hónapom, és talán már ma elkezdem, remélem, sikerül olyan jól, hogy ne a kukában kössön ki, hanem átadható legyen. Ha nem, marad a B-terv.

És most, jöjjön a búcsú. Egy ideig nem fogok írni, mert nincs időm rá, mással fogom betölteni a hiányzó űrt, mindennel, bármivel, annyi ötletem van, hogy azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá és hogyan osszam be a szabadidőm.

Olyan leszek, mint Jesse, Jane halála után. Majdnem. Leszámítva a droglebujt. Na, a Twitteren csiripelek majd, ahogy korábban, nem fogtok hiányolni. 🙂

ilyet sem olvastatok még tőlem.

Tegnap este megnéztük Dijannal az X-Men kettőt, majd végighallgattuk Eminem új albumát, ez a kettő el is felejttette velem a Totál szívást, amit ma befejezek, van még hat epizódom. Általában az évadzárókat megelőző két-három rész az izgalmas, de itt már az évad felében jött a pofán csapás, teljesen lenyűgöz. Nyilván nem most nézem először és utoljára a sorozatot. Ezt követően befejezem majd a Star Trek harmadik évadát, a nyolcadik Supernaturalt, és gondolkodtam azon, hogy elkezdem az American Horror Storyt, nemcsak mert Spock szerepel benne, hanem mert a barátaim nagy része nézi. Ez azért motiváló.

Lényeg a lényeg, összegzem Eminem új albumát, mert jó. Első hallásra a fele megtetszett, és ez jó arány, általában három-négy dal tetszik egy-egy albumról (nemcsak Eminem; legyen az bármilyen). Valószínűleg írok egy cikket is róla a hivatalos megjelenés előtt, mint amilyet Vivi hozott a Prismről. Innen, ha nem érdekel, nem kell tovább olvasni. 😀 De olvassátok, mert.. gyönyörű.

Eminem egyik dalának, a Legacynek az elején elmondja, ez az ő öröksége, amit tulajdonképpen nevezhetünk az album teljes valójának is, és “ha nem tiszteled, amit maga mögött hagy, bekaphatod”. Eléggé kaotikusan hangzik, mintha kilépne, távozna a zeneiparból, reméljük, ez nem így lesz, mégis leszögezi egyik dalában. Ha ez lenne Em utolsó albuma, méltó lenne a karrierjéhez. Egyszerre komikus és agymosott, mély és felemelő. A Marshall Mathers LP második része, mégsem folytatás. Ez az Eminem-önéletrajz 2.0, bemutatja, hogyan vált egy 27 éves férfi hirtelen 41-gyé. Ez az öröksége.

Az emberek vagy Eminemet, vagy Slim Shadyt várták tőle, sokan úgy harangozták be a korongot, mintha “Slim Shady” vagy Eminem írta volna. Egyik sem, mégis mindkettő. Nincs még egy Real Slim Shady az albumon, hiszen az már nem lenne különleges. Kapunk viszont helyette popdalokat, rockkal kevert rapet, fekete humort, emlékeket, duetteket. Egyik sincs túlkombinálva, így az album teljes tartalma harmonizál egymással, egy dal sem ugyanaz, mind tartalmaz kiemelkedő részleteket. Mintha minden egyes korongját asszimilálta volna a Borg (haha), fűszerezte volna valami újjal… így kaptuk ezt.

A korong a Bad Guyjal nyit, ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, nem elég jó egy albumnyitóhoz. “Én vagyok a rosszfiú, aki gúnyt űz a halottakból, és íme, a Mathers LP folytatása, hogy vegyétek. Az utolsó album, ez után hivatalosan is végeztél. Eminemet megölte M&M / Matthew Mitchell, faszfej. Még egyszer, utoljára visszatér, mielőtt minden elsötétül és vége lesz.” Ezzel pedig mintha bejelentené korai nyugdíjazását.

A Bad Guyban találhatunk ismert elemeket a Stanből. A So Much Betterben a Kill You-ból. Az Asshole a My Name Ist idézi, a Rap God a Remember Me-t, a So Far… pedig, amitől Dijannak hányingere lett, a Real Slim Shadyt. 😀

A Rap Godban Eminem arról beszél, már nem képes arra, hogy meglepje az embereket, ennek ellenére határozottan kijelenti, hogy ő volt, van és lesz minden idők egyik legjobbja. Emeljük a kalapunkat, ez így van. Attól a számtól az összes utcai, profi rappertől kezdve a milliós eladásokkal rendelkező nagykutyákon át mindenkinek tátva marad a szája, elképesztő. És azt mondja, nem képes meglepetést okozni? A Stronger Than I Was egy olyan dal, amire sosem számítottam volna, tényleg tátva maradt a szám, nem a dallamától, a mondanivalójától, hiszen hallottunk már ilyet. De nem hittem volna, hogy képes valamit ennyire gyönyörűen, érzelmekkel és bátorsággal kombinálva előadni. Azonnali kedvenc lett. A Survival, a Legacy hasonlóan lassú, balladaszerű, mégsem érnek fel a Strongerhez (szerintem), holott mindkettő zseniális. A Fun. énekesével készített duett (Headlights) nagyon szép, a Love Game borzalmas, az egyedüli dal a lemezen, ami említésre sem méltó. Az egyetlen, a 16 dalból.

“Valószínűleg keményebben dolgoztam ezen, mint egész életemben valaha” – mesélte korábban Em a Rolling Stone riporterének. Ezt az önéletrajzi darabot nemcsak értékelni, de tisztelni kell, segít megérteni Eminem hátterét, Marshall Mathers életét. Sosem kapunk még egy Slim Shady LP-t, egy újabb My Name Ist vagy Kimet. És frankón, a MMLP2 valószínűleg a legjobb dolog, amit kiadott a kezei közül. Ez az öröksége. És nagyon tetszik.

Nagyon tisztelem Eminemet. Az elmúlt két hétben kattantam rá, de kilencéves korom óta nyomon követem a munkásságát. A Marshall Mathers LP remek, a The Eminem Show jó. De még egy ilyen albuma, mint ez, nincs. Nem tökéletes, de fantasztikus.

Legrosszabb dalok: Love Game
Legjobb dalok: Berzerk, Rap God, Stronger Than I Was
Kedvencek: So Much Better, Survival, Legacy, Berzerk, Rap God, Stronger, Monster, Headlights

Archívum

2013. november
h k s c p s v
« okt    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930