volt, van, lesz.

Két hete nem írtam, nem is éreztem szükségét, ezentúl pedig nem is lesz rá szükségem. Vagy időm. De most azért jövök panaszkodni. Nemcsak a twitteres outrage miatt, de úgy őszintén, mi az isten bajotok van a helyesírásommal? Megmondják, hogyan írjak és mit, mit ne, csak azért, mert diplomás okosok, okosabbaknak hiszik magukat nálam, és sajnos nagyon sokáig elhittem, hogy azért, mert nem az egyetemi utat választottam, hanem annak a teljes ellentétét, én nem vagyok az, és – tényleg, tényleg – kevesebbnek éreztem magam. Butának. De basszátok meg, jó? Kurvára nem vagytok okosabbak, sőt, amit mondtok, hülyeség, és SOHA nem fogok másra hallgatni a helyesírással kapcsolatban, csak magamra vagy Mexire. Kibaszottul felidegelt tegnap este, amikor rájöttem, egy éven keresztül, egy éven át hittem helyesnek a helytelent. Pokoli érzés – arra rájönni pedig, hogy egész idő alatt neked volt igazad, pláne. Szóval nagyon megtisztelőnek tartom, amikor az emberek hozzám fordulnak kérdésekkel, mert nemcsak lök egy kicsit az egómon, de örömmel tölt el, hogy fontos másoknak, mit hogyan, miképpen írnak. Keep calm and ask Courtneyy.

Igen, ez aztán marha érdekes dolog volt, de a helyesírás az egyik legfontosabb pont az életemben, a környezetemben (ha lehet így mondani), mert legalább távolról látom, ki a hülye, ki a nem. Jajj, de kurvára lenézően hangzik ez. Nem vagyok ám ilyen görény ember, csak dühkezelési problémáim vannak. Főleg az elmúlt hónapokban. Most, hogy túl vagyok az outrage-en, jöjjenek a legalább ugyanennyire érdektelen dolgok:

  • Befestettem a hajam, ilyen padlimahira, és két kolléganőmnek annyira bejön, hogy ma megkértek, vegyek nekik egy-egy doboz festéket. Ha!
  • Berángattak a Klimax-alvilágba (nem olyan klimax… aah), ami azt jelenti, hogy adunk-kapunk, frankón rásózzuk a másikra, ami nekünk nem kell, és hagyjuk, hogy jól járjunk.
  • Vettem fűzős csizmit és Penny-csizmát. Imádom mindkettőt, de a sima csizmit még nem fogtam be, nem akarom, hogy az első utam benne a munkahelyemre vezessen, sőt, legszívesebben nem is venném fel, csak messziről nézegetném, úgy tetszik.
  • Kitaláltam, mi a világ egyik legklasszabb karácsonyi ajándéka – bazi nehéz lesz elkészíteni, de van rá egy hónapom, és talán már ma elkezdem, remélem, sikerül olyan jól, hogy ne a kukában kössön ki, hanem átadható legyen. Ha nem, marad a B-terv.

És most, jöjjön a búcsú. Egy ideig nem fogok írni, mert nincs időm rá, mással fogom betölteni a hiányzó űrt, mindennel, bármivel, annyi ötletem van, hogy azt sem tudom, hogyan fogjak hozzá és hogyan osszam be a szabadidőm.

Olyan leszek, mint Jesse, Jane halála után. Majdnem. Leszámítva a droglebujt. Na, a Twitteren csiripelek majd, ahogy korábban, nem fogtok hiányolni.🙂

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Archívum

2013. november
h k s c p s v
« okt    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930