undorítóak az emberek.

Egy hét alatt utolértem a New Girlt, ugye, most szeretnék belevágni még egybe, ez nagyon bejött. Az első évad eleje tényleg gagyi egy kicsit, de zabálom, és most, hogy megnéztem az utolsó részt, rettegek, hogy Schmidty mit fog tenni Nick és Jess ellen. Előre fosok, hogy az írók gondoskodnak a notsohappy endingről.

tumblr_inline_mu4ibd3sbf1qc1yq0

Egyébként megnéztem a TAHM új epizódját, nem is tudom, miért, elhatároztam májusban, hogy kész, vége. Talán a második epizódot megnézem, ha nagyon unatkozom, de… ezt az undorító szart kihagyom inkább az életemből, mindössze kíváncsi voltam, hogyan húzzák le magukat a vécén.

Na, visszatértünk az elejére: gondoltam arra, hogy elkezdem nézni a Breaking Badet, mindenki imádja, de jobban örülnék valami rövidebb, húszperces szitkomnak. De lehet ajánlgatni, majd szétnézek a jó ízléssel rendelkező pípülök profiljain. Valami olyan kéne, ahol esélytelen, hogy kialakul egy újabb TV-crush, van elég. Feltűnt, hogy érdekes módon valahogyan mindig azokhoz a karakterekhez vonzódom, akik képtelenek az érzelemkifejezésre és/vagy nem emberek. Cassie, Data, Spock, Vincent, Damon, satöbbi. :3

És a beígért gyerektéma, amiről már egy hete akarok írni. Egyre több új emberrel ismerkedem össze, az egyik fél viszont általában kiborulva végzi a beszélgetés után. Nem az én hibám, tényleg, csak kissé kiakaszt, hogy az ismerőseim nagy része, akikkel egykorú vagyok, vagy fiatalabbak nálam, nemcsak férjezettek, de még le is petéztek. Elnézést a szóhasználatért, kölykökkel rendelkező blogolvasók. Úgy általánosságban véve az eddigi osztályaim női tagjainak fele biztosan kölykedzett, és ettől egyszerűen kiborulok. Ez még nem is baj, mert lerendezem magamban. De látni az emberek megvető pillantását, amikor elmondod, hogy igen, húszéves vagy, “pföö, nincs barátod”, gyerek meg pláne nem kell, kibassza a biztosítékot mindenkinél. Az jobb lenne, ha mindenféle vadidegenhez odarohannék az utcán, akinél babakocsit látok és félórán át gügyögnék, mint egy istenverte idióta? Engem lenéznek, amiért MOST nincs gyerekem (az más tészta, mikor megtudják, hogy nem is lesz), de azt az embert, aki az alakjára hivatkozva béranyát vállal, ANYÁNAK merik nevezni. Undorítóak az emberek. Meg az emberek összességében is azok.

Szóval komolyan elgondolkozom olykor azon, hogy beadok valami kamusztorit, mindenkinek mást, hogy hetekig bassza őket az irigység, de nem érzem szükségét, mert elégedett vagyok a gondolkodásmódommal, a hozzáállásommal, ezen nem kívánok változtatni. És nem a munkatársaimról van szó, ők jófejek, nem őket szidom, hanem az embereket úgy egy kalap alatt. Mit nem lehet ezen elfogadni?

 

Reklámok

megfáztam.

Hetek óta fájdalomcsillapítókkal tömöm magam, mert olyan vagyok, mint egy átkos klimaxos nő, csak rosszabb, minden napra van egy pogó, most még jön egy lapáttal az is, hogy megfáztam. Talán nem kellett volna a Sleepy Hollow nézése közben benyomni három jégkrémet. Mindegy, valahogy ki kell bírni, a minap alvás nélkül mentem dolgozni, negyven óráig talpon voltam, szóval marha király vagyok, annak ellenére, hogy azt hittem, kirúgnak, mindössze egyszer csesztek le, a betegségtől biztos nem fogok hanyatt esni. Szerencsére amúgy is azt hittem egész nap, hogy szerda van, így az, hogy szombaton is dolgoznom kell, sem csap fejbe.

Jövő héten három szabadnapom lesz, na! És fizu, ráadásul. Mindenki mást mond azzal kapcsolatban, szóval fogalmam sincs, mennyit kapok. Erre a pár napra amúgy sem sokat, de legalább kimászom az adósságaimból. Holnap lesz anya szülinapja, de tizenkettedikére át akarom helyezni (igen, lehet) apa segítségével, és többet nem írok, mert nem tudom, olvassa-e a blogom. 😀 Remélem, nem. 

Egy hét alatt megnéztem a New Girl első két évadát. Nem tudom, ez nagyon jó-e vagy nagyon szánalmas. Viszont már körülbelül az ötödik epizód óta erre vártam, és VÉGRE MEGTÖRTÉNT. Ahh! Ha egy csoport nem túl jóképű srácot összetesznek, akiket véletlenül sem szólítanál le az utcán, BIZTOS lesz valaki, akiről úgy fogsz vélekedni, hogy “ahw, tv crush”…. utállak titeket.

tumblr_inline_mtxj5d5cyC1qgu9ry

Mindenütt erről hallotok most már, de elmondom itt is, mert nem tudom felfogni. Ez olyan, mint a Da Vinci’s Demons esetében – amit nem fogok nézni, Tom Riley, menj a picsába a cuki pofáddal, istentelen szégyen, amit műveltek Leonardo emlékével –, amikor két epizód után úgy döntöttek, mondom még egyszer: KÉT EPIZÓD után úgy döntöttek, új évadot adnak a sorozatnak. Nem lehet két epizód után eldönteni, hogy mi lesz a 2014–2015-ös évadban. Nagyon örülök neki, hogy új szezont kapott a Sleepy Hollow, de az istenverjemeg, KÉT HETE debütált. Naggyon szeretem, tényleg, de baljóslataim vannak. De mindegy, örüljünk!

tumblr_msotq8nDMp1se04tro2_400

álommanó pervertálva.

Hú, annyi mindent kell mondanom, de mielőtt izgalmas dolgaim végére érnék, segítsetek már. Valamelyik filmben/TV-műsorban hallottam ezt az Edward Burke-idézetet: “The only thing necessary for the triumph of evil is for good men to do nothing.” Hol hallottam már? (Nem a Batman.)

Kezdjük az elején: nagyon dafakk álmom volt: Brigi Ichabod-módra kiakadt azon, hogy mennyire drágák a fánkok, ezért fogott egy íjat és vesszőt, és azt mondta, ezentúl Éhezők viadala–Jennifer Lawrence módon le fogja vadászni, amit megeszik, mert nem fizet ennyi pénzt a szörnyű adók miatt. “Ez tök logikus” – mondtam neki, majd javasoltam, hogy menjünk ki a semmi közepére, mert ott vannak nyulak, lődözzünk kedvünkre ott. 110.gif

Tegnap, amint hazaértem, megnéztem a OUAT új, első epizódját… nem mondanám, hogy hátast dobtam tőle. Eddig is nagyon bökte a szemem néhány dolog a grafikát illetően, de most, hogy kaptunk egy olyan fasza cuccokkal felszerelt sorozatot, mint a Sleepy Hollow, a Once képi világát mintha Paintben rajzolták volna. Ez a hajós dolog borzalmas volt, lőttem pár screencapet Hookról, de kajak látszódik, hogy egy zöld háttér előtt vették fel az egészet. Borzalmas! A történetről meg nem is beszélve. Tényleg rezeljek be Pán Pétertől meg egy csapat kölyöktől? Ez a nagy durr? Jesus.

Hajnalban megnéztem az új HIMYM-epizódot, sajnáltam kissé, hogy nem láttuk az Anyát, és a vége kiakasztott, nem szabad ilyennel befejezni, reklámszünet előtt illik ilyet bevágni, de nem a végén! Ahh. Viszont háromszor utaltak a Princess Bride-ra, munka közben eszembe jutott a “Hello! My name is Inigo Montoya…” sor, és röhögtem félórán keresztül, a kollégák szerintem hülyének néztek. Este megnézem a Princess Bride-ot!!!!!

Szóval hazaértem, első dolgom volt fogni egy tányér kajcsit, két jégkrémet, betelepedni apám ágyának közepére és megnézni az új Sleepy Hollow-epizódot. Tudom, nyilván nem vagytok kíváncsiak a véleményemre, nyilván a sorozat sem érdekel, de jó volt! Végre egy rész, amin nem rezeltem be, a története sokkal jobb volt, mint az előzőnek, nem is tudom, így is sántít pár dolog, de legalább izgalmasabb volt, mint az előző, és bazi vicces. Amikor Ichabod megkóstolta a modern kor energiaitalát, meg kellett állítanom a jelenetet, mert öt percen keresztül röhögtem, mint Donald kacsa. Eszetlen.

Annyira imádom ráadásul a fasza zenéket, először a Rolling Stones, majd Sinatra, most pedig a Sandman-dal. Nagy történelme van annak a szívemben. Mint tudjátok, Amerikában nem álommanó van, vagy, ahogy én nevezem, csucsumanó, hanem Sandman, alias Homokember. Csakhogy most már nem a fejemben elképzelt képre fogok asszociálni, nem is a Rise Of The Guardians-féle Sandyre, hanem erre a démonra. Remek! Messze nem volt olyan félelmetes, hála az égnek, mint azt hittem.

Fear causes inaction. Inaction causes pain. QED fear causes pain.

 
 

.

Még 11 nap hátravan. Ez úgy hangzik, mintha szörnyen lassú internetkapcsolatom lenne, és a letöltés 1,2-vel csorogna.

Elkezdtem nézni a New Girlt, még csütörtökön, azt hiszem, de már csak két rész van hátra, és befejezem az első évadot. Miért nézem? Ezen töprengem, mielőtt elindítok egy újabb epizódot. Fogalmam sincs. Nincsenek benne ultranagy poénok, sőt, elég gagyi, egyik szereplőt sem bírom különösebben, mégis szórakoztat.

Tegnap végre eljutottam odáig, hogy újranézzem a Sleepy Hollow második epizódját, lehet, hogy nemcsak azért halogattam, mert ijesztő, de úgy véltem, fosabb, mint a pilot. Pedig az aggodalmam alaptalan volt. Mindössze kétszer sikítottam, ismét a hullaházas jelenetnél, nem tehetek róla, ezen diskuráltunk Brigivel, hogy még csak nem is az ijesztő cuccok tesznek be nekünk, hanem a hirtelen bevillanó motyók és a hanghatások. De nem is olyan ijesztő, csak láma vagyok. Viszont még mindig kitartok amellett, hogy a vége igazán lehetett volna izgalmasabb, kíváncsi lettem volna a boszi supernatural erejére úgy, hogy visszakapja emberi formáját, mert olyan nincs, hogy a pap képes rá, ez meg nem. Szóval a final “összecsapás” elég gáz, de vicces, ijesztő és szomorú volt, az 5-ös értékelés helyett 4,6-ot kapott (DVR-adatok), még mindig leborulhatnak előtte az emberek, mert ez óriási.

És amint megkapom az első fizum, ami csak félhavi-se, de jó az, veszek egy böszme nagy tál jégkrémet, elkérem sógornőmtől a receptet – mert még sosem csináltam, mert utálom, rengeteg sütit szeretek, de a diós-fahéjas, a francia krémes és az almás off the table –, és sütök almás pitét, megeszem á lá mode, miközben megnézem (majd újra) a második epizódot, és sírok, mint egy idióta. 😀

Az à la Mode pitét prof. Charles Watson Townsend rendelte állandóan 1890 körül egy amolyan étteremben, de nem volt neve, majd, mivel mindenkinek feltűnt, hogy ez a rendszeresen betérő vendég pitét eszik fagyival a tetején, Mrs. Berry Hall elnevezte à la mode-nak. Végül állandó kajcsi lett a menün és elterjedt USA-szerte. fun fact.

 
 

túl a második héten!

Nem nagyon akartam a munkahelyen történt dolgokról írni, de eddig tartott. Nagy vonalakban elmondom, mi van. Szerdán és csütörtökön teljesen kivoltam, egyrészt azért nem írtam, mert nem volt miről – panaszt olvashattatok volna, de abból már nekem is elegem van, hát még nektek.. de a mai napom meglepően (ki is mertem magamban jelenteni, nagybetűvel) volt.

Pedig ugyanazt csináltam, amit az elmúlt egy hétben, amitől a falra mászok nap mint nap, de fantasztikusan indult a reggelem, egyrészt mert tudtam, ma vége ennek a pokolnak, másrészt megnéztem a TBBT 7/1-et, és valahogy feldobott. Éreztem, hogy gyorsan eltelik a ma, és két nap szabadság jön, ahh, ez éltetett. Aztán történt egy ennél is jobb dolog. A munkatársaim rendkívül jó fejek, értem ezalatt, hogy segítőkészek és tájékoztatóak, de ma megismerkedtem “közelebbről” is Trudyval, annyit dumáltunk, hogy hihetetlen. Nem telt el egy óra úgy, hogy ne szóltunk volna egymáshoz. Legszívesebben áradoznék arról, milyen a személyisége, beszéltünk múltról, jelenről, jövőről, álmokról és tervekről, elhatározásokról, kedvencekről, környezetvédelemről, munkáról, meg millió egyéb dologról, és eleinte hülyén éreztem magam, mert mikor mondott valamit, nem tudtam mást, csak bólogatni és úgy válaszolni, mint Igen, Ú, aha! De vele is ugyanez volt a helyzet, rendkívüli módon hasonlítunk, délelőtt együtt énekeltük Lana Del Rey egyik dalát, de nem is tudtuk eleinte, hogy a másik is ugyanazt énekli :D:D Nem is tudom, mikor találkoztam élőben olyan emberrel, aki igazán megérti a gondolkodásom (és új). Érettebb, ugyanakkor valamivel bohókásabb, mint én. Egészséges egoizmus: mivel hasonlít rám, nagyon klassz ember. Remélem, jóban leszünk.

Nagyon szeretnék már a karácsony közelében járni. Vagy egyáltalán fizetés közelében, át akarok menni plázázni Szegedre az ünnepek előtt, és elrángatok majd valakit. Főként Katsát szeretném, amint belerázódok a dolgokba és tudom majd kezelni a megmaradt, csöppnyi időm, szeretnék többet mítingelni vele. Kicsit személytelen a blogon nyafogni, ígérem, a hétvége folyamán írok mindenkinek, így is restellem, hogy esténként, lefekvés előtt nem mindig válaszolok az üzenetekre.

Ja, tegnap elkezdtem nézni a New Girlt, mert a tumblrön mindig kiböki a szemem, eljutottam az első három epizódig, arra emlékszem, a TVLine ecsetelte 2011-ben, milyen gyengén indult, nem is értem, hogy a francba kapott négy Globe-jelölést? 😐 Eddig olyan, mint a Cougar Town.. remélem, lesz jobb. A Modern családra is kíváncsi vagyok, az elmúlt három évben 18 (!!!!!!!!!!!!!) Emmy-díjat nyertek. Hát mi a — ilyen jó abban az undorító Sofia Vergarában?

Lecseréltem a telefonomon a háttérképet, háhá. Pedig azt hittem, Brent Spiner tovább bírja, mint négy hónap.

imáim meghallgattattak.

Megpróbálok kevesebbet panaszkodni, többet ömlengeni, meglátjuk, mennyire sikerül. De nincs valami jó kedvem. Tegnap este voltam utoljára online úgy igazán, kilenc körül, aztán húztam aludni, marha megterhelő ez az egész. Feltöltöttem egy képet a Tumblrre, a tegnapelőtti fotót (akkor) háromszázan lájkolták, ezt 1200-an. Holy penis of Jesus, elképesztő!

Az van, hogy így is bazi fáradt vagyok minden egyes nap – még nem panaszkodom! –, de most kitalálták, hogy nyolc napon keresztül tíz órán át maradunk benn, mert nyolcadikán a teljes várost érintő áramszünet lesz, így (ez a jó hír) kedden szabadnapunk van. Amint a többiek meghallották a jó hírt, az volt az első elkapott komment: “Hát én nem jövök be!” Mintha suliban lennénk, komolyan.. persze nekem is bassza a csőröm kissé, és jobbnak találtam volna, ha mondjuk szombaton kellene bepótolni, de nem dől össze a világ, ha negyed hatra érek haza. És akkor ennyit erről, mert titoktartást fogadtam, ezért is nem írok a napközben történt dolgokról, a blogon meg pláne nem teregetek ki mindent. Nemzetbiztonság Bt. Annyit még hozzáfűzök, hogy ma Nirvanát, Radioheadet és Placebót adtak a rádióban, mindhárom alkalommal azt hittem, hallucinálok.

Reggel öt körül ideültem a géphez, nem kell amúgy ilyen korán kelnem, de mindig felébredek 4.59-kor, mert Swarley pontosan ekkor jön be reggel és nyávog. És tudom, hogy nemsokára kelnem kell, és nem döglenék bele, ha adnék neki puhakajcsit, de ilyenkor szitkozódom magamban, hogy leszarom, hogy terhes vagy, nem kapsz istenverte kaját, hagyjál aludni. De akkor jön a nap hőse, apa, csendben bemotoszkál, és megeteti a dagadékot, és mire befejezi az evést, van annyi energiám, hogy kimenjek egy kávéért és ideüljek. Ez aztán a fontos információ. Szóval ideültem, ez volt a lényeg, és majd’ agyfaszt kaptam, azonnal az IMDB-re, a TVLine-ra és a TV by the Numbersre navigáltam, majd vertem a fejem az asztalba, hogy nem, nem szabad. Mázlim volt, még nem futottak be az értékelések. De nem bírtam magammal, így letöltöttem, aztán a HIMYM első két részét is, és az elsőt megnéztem. Ezzel kívántam csillapítani a tomboló kíváncsiságot, izgatottságot, miközben Mrs Bennet hangja járt a fejemben: “nincs tekintettel az idegeimre?”

Amikor megismertük “év végén” az Anyát – durva négy másodpercet láttunk belőle –, ki nem állhattam, és roppant elégedetlen voltam a választásukkal. Aztán BANG, majd’ lefolytam a székről. Nem tudom, mi változott a nyár folyamán, lehet, hogy csak a jelenetei miatt, de nagyon szimpatikus, vicces, érdekes karaktere van, és csinos! És nagyon örülök, hogy (gondolom) minden epizódban kapunk belőle egy falatot. Ahh, nagyszerű volt az első. Még sírtam is rajta. Mondjuk min nem?

 

Délután, amíg töltöttem a HD változatot a SH-ból, megnéztem a második részt. Ahh, az a jelenet. Meg az a másik. Sírtam megint. Tudom. Shame.

 

És végül – azt mondják, a várakozás édesíti a dolgokat; a büdös túrót – megnéztem a Sleepy Hollow második epizódját. Amit tudni kell elsősorban: a HIMYM-t 9,1 millióan nézték, 3,6-os indexet kapott. A SH-ot egymillióval kevesebben, 8,1 millióan nézték, 3,1-es az indexe. Amit hétfőn vetítettek még és ismerős lehet másoknak, a Castle. Csupán 2,2-t kapott. Szóval… ki a király? Persze, esett a nézettség, de ez még mindig nagyon magas. Örüljünk. De elégedett vagyok-e? Nem is tudom.

A pilot rendkívül izgalmas, vicces volt, és úgy éreztem, ténylegesen megvett kilóra és meg tudnám nézni 36-szor, még egymás után is. Most egyfajta hiányérzet keletkezett bennem. Vicces volt, nagyon, akkorákat nevettem, hogy ihaj. Kétszer még majdnem sírtam is, olyan szomorú volt. És ijesztő! Vazz, úgy felsikítottam a halottházas jelenetnél, hogy anya kijött, hogy mivan. Amikor a kis Kyle aludni ment, nem is mertem odanézni rohog.gif De nem volt benne annyi izgalom, úgy értem.. elég lapos volt a történet. És fura. Picit gagyibb. De összességében nem volt rossz, jobb volt, mint vártam. Este megnézem még egyszer, még alvás előtt, csak hogy tisztázódjon a kép. Ahh, aztán nem fogok tudni aludni.

És kaptunk egy intrót, ami nagyon badass, és meg kell mondjam, nem tudom, mennyi pénzt fektettek a látványba, de nagyon ott van. Simán megszégyeníti a legtöbb 2010+-es akciófilmet! Tegnap azon röhögtem, ahogy a Starityn Tomról vitatkoztak. El kell mondanom valamit – ami nyilván leesett a rendszeres olvasóknak – Mub (Epic) hangján: “Éééééén láttam meg őt előbb.”

 

 

 

médiavakság.

Borzasztóan fárasztó napom volt, de boldogít a tudat, hogy HÉTFŐ VAN! Ezentúl a hétfő és a kedd lesznek a kedvenc napjaim. Na, reggel, amikor elindultam otthonról, rögvest visszafordultam volna, mert szembenéztem a halálommal. Mindig, de mindig túlzok, ha pókokról van szó, de esküszöm, ez volt a legnagyobb példány, amit valaha is láttam élőben. Jártam már nem egy természettudományi múzeumban, de még az ott jelenvolt szőrmedvények sem voltak EKKORÁK. Topogtam két percig a járdán, mozdulatlan volt, rálépni nem mertem, ugye, mert böszme nagy volt, és gondoltam, átharapja a lábam. (tényleg). Kikerülni nem akartam, mert az azt jelentette volna, hogy életben marad, és bármikor, bárhol találkozhatok vele. Szóval hívtam apát, hogy na, intézd már el, mert ha megmozdul, itt tojom össze magam. Apának negyvennégyes lába van, de beterítette az a dög a cipőjét. 😦 Szörnyen félelmetes volt. Rinya vége.

Médiavakságot hirdetek holnap reggel öttől kezdve 13 órán át. Nincs Facebook, nincs Twitter és főleg nincs Tumblr. Nem lesz még egy olyan, hogy a hivatalos FB-oldalak kibökik a szemem olyan spoilerekkel – félórával a vetítés után – , hogy NESZE, ITT AZ ANYA *fotó*. Továbbá: nincsenek hírportálok, google-keresés, semmi, mert még csak látni sem akarom, amíg haza nem érek, hogy milyen értékelést kapott a Sleepy Hollow, milyen kritikákkal illették, mekkora volt a nézettség, és végképp nem akarok agyfaszt kapni az animációktól, amelyek el fogják lepni a tumblrt. Nem és nem. Hat nap alatt öt cikket írtam a sorozatról vagy Tomról, legszívesebben abban a tudatban élnék mindörökké, hogy olyan sikeresek lesznek a további epizódok, mint a pilot, ó, de boldog lennék, de félek, hogy szar lesz, nagyon szar. Egy ilyen istenverte nyitóepizód után azért hátha nem…

Este valamikor tíz óra körül feltöltöttem egy fotót a tumblrre, reggel ötkor látom: 280 lájk DAFUQ. Ezért szeretem a tumblrt. :3 Na, most megyek, hozok a macskámnak puhakajcsit, mert elfogyott, de hazafelé lusta voltam megtenni +50 métert, szóval most megtehetek 400-at. ;D

Éés olvassatok egy kis Tom Mison-Twitter-profilt, mert csakúgy.

“I don’t wish to alarm anyone, but I may have just removed my trousers.” drool.gif

“Friend’s 6 yr old: D’you want to hear the scariest noise? Me: ‘Yes, please.’ Her: ‘Woooo’. Me: ‘That’s pretty scary.’ Her: ‘Not as scary as a wolf’.”

“When I was a child, I desperately wanted to be buried in Poets’ Corner in Westminster Abbey, so I wrote a poem about a snake. It was awful.”

És a legjobb.

bdfirdge

ezeket nézem ősszel.

Már csak azért is írtam össze, mert fogalmam sem volt, mi mikor kezdődik, sőt, mintha egy év telt volna el azóta, hogy leadták a záróepizódokat, így csak halványan emlékszem, miben mi történik. Momentán nyolc sorozat van, amit nézni fogok, lássuk az állandó kedvenceket.

Szeptember 23. – How I Met Your Mother

Az évadzáróban végre elindultak a srácok Barney és Robin esküvőjére, és megismerhettük az Anyát! Mindenféle pletyka szárnyra kapott már a kilencedik (?) évadról, például hogy egyetlen hétvége alatt játszódik, ami elképzelhető, ismerve Ted narrálási módszerét, és mivel napvilágot látott az első három epizód szinopszisa, még hét hónapot várnunk kell, hogy ténylegesen kimondják egymásnak a boldogító igent… Mivel a nyitóepizód mindig izgalmas, biztosra veszem, hogy itt is látni fogjuk Cristin Miliotit – akit egyébként nem tartok megfelelő választásnak…

Azt ígérik egyébként, hogy november negyedikén egy speciális epizódot kapunk, amit mindenki szeretni fog.

Kedvenc jelenet az évadból? Nem tudom eldönteni, hogy az-e, amikor Barney megkéri Robin kezét, vagy amikor megismerjük az anyát. Egyiken jobban sírtam, mint a másikon 😀

Szeptember 26. – The Big Bang Theory

Szóval Raj kapcsolata befellegzett, de megtanult beszélni, Leonard Stephen Hawkinggal dolgozik együtt, viszont amire leginkább kíváncsi vagyok, Shamy és Lenny kapcsolata.

Kedvenc jelenet? 6×08, amikor a srácok próbálják kideríteni, mit jelent a 43-as szám, 6×13, amikor Sheldon Datának öltözik és a csajok képregényeket olvasgatnak.

Szeptember 26. – Two and a Half Men

Valószínűleg az első epizódnak adok egy esélyt, holott rémesen romlott a színvonal, egy undorító, gusztustalan show-t csináltak belőle, és ezt semmi sem fogja már feldobni. Miley, Hilary Duff, Jaime sem, és most, hogy Angus (aki egy tök felesleges szereplő volt) kilépett, teljesen értelmét vesztette, nemcsak a neve, de az egész széria is. Unom már Harperékat, Bertát. Walden remek karakter lehetne, de az egészből elegem van, amikor Samnek adta ki magát, volt az egyetlen kedves pillanat, de még a csajt is kiírták.

Kedvenc jelenet? nincs.

 

Szeptember 29. – Once Upon a Time

Szóval megismertük Henry apját, Henry eltűnt, ahogyan Neil is, és az egész világ a megmentésükre indul. Szerintem egész jó évad volt a második, örülök, hogy ennyi új szereplővel megismerkedtünk. Egészen megkedveltem Reginát.

A Wonderland spinoffot nem fogom nézni, remélem, a kutya sem lesz rá kíváncsi. Amúgy is utálom az Alíz Csodaországban mindenféle-fajta változatát. Ökörség az egész.

Kedvenc jelenet: 2×06, Tallahassee, amikor Hook és Emma az óriásnál vannak, megsérül Emma keze, és nem tudom, mi történik utána, mert lefolytam a székről a gyönyörűség miatt.

Október 7. – Beauty and the Beast

Szóval kaptunk egy sorozatot, amire azonnal rákattantam, egy nap alatt megnéztem öt epizódot, de úgy, hogy hajnalig, és reggel mennem kellett dolgozni. Egyszerűen nem tudtam leállni, és a fejem a falba vertem, hogy újra és újra elővesznek egy TV-crusht, hogy megdögöljön az ember. Muszáj? Na, habár mindenki tudta az első pillanattól kezdve, mi lesz ebből, elképesztően izgalmas volt, nem volt olyan epizód, ami különösebben ne tetszett volna, pattanásig feszültek az idegeim olykor – és az “év végi” hajrá fantasztikus volt (amikor kiszámíthatatlanul vártuk, hogy a fejesek döntést hozzanak).

Ott tartunk, hogy Vincentet elrabolták az epic fight után, mivel mutánsnak minősítették, megtudtuk, hogy Cat igazi apja nem is az, aki, hanem a doki félrekúrt, s rögtön abban az epizódban megismertük a vér szerinti szülőt, aki éppen Vincent elrablója. Muirfieldes, úgy hiszem.

Kedvenc jelenet: a Bruno Mars–Valentin-nap kombó, az esküvő, amikor megölték a brit pasit, amikor Tess vívódott azzal, mi a helyes út. Felejthetetlen.

Október 3/10? – Vámpírnaplók

A negyedik évad annyira szar volt, hogy rendszerint minden epizód után eltöprengtem, mi a francért nézem. De Julie meglepett minket, megkaptuk Delenát, szóval nyomon fogom követni, bár nem hiszem, hogy sokáig – Klaus elment, Tyler visszajön (blehh), és az Originalsra nem vagyok kíváncsi.

Kedvenc jelenet? Telefonhívás Elenától. :3 Három és fél évad után Damon megkapta, amire vágyott. Ahhw.

Sleepy Hollow

Szerintem nem kell részleteznem. Amennyi biztos, hogy a következő két epizódnak adok esélyt, de van egy olyan érzésem, ha a második is jó lesz, akkor visszafordíthatatlanul, émelyítően beleszeretek a sorozatba. Nagyon kíváncsi vagyok, mit hoznak ki a sztoriból.

Kedvenc jelenetet nem lehet választani egyetlen epizódból, de Ichabod ügyetlenkedései a modern világban viszik a pálmát.

 

Ezeken kívül nézni fogom az Awkwardot. Az Anger Managementet nem fejeztem be, szerintem nem is fogom. Nagyon szeretem Charlie-t, de egy áspis rohadék, amiért kirúgatta Selmát. Ezzel betett annyira, hogy ne legyek kíváncsi rá. Mivel a Happy Endingset elkaszálták, azt sem fejezem be, egyébként is unaloműző volt inkább, mint rajongás. A Cougar Town sem érdekel, állandóan inni akarok, ha megnézek egy epizódot, nem akarok alkoholistává válni, ráadásul az egész Courteney Cox karaktere körül forog az első epizód óta, és unom az állandó rinyáját, rosszabb, mint olykor Elena. És ennyi.

ápdét

Jelen helyzetemben meg sem szólalnék, tudom, hogy legszívesebben almát tennétek a fejemre és célba vennétek, amiért a legtöbb közösségi profilom kedd óta témát váltott és hirtelen egy SH/Tom Mison-fanszájttá változott.

Már főleg azért nem, mert a True Blood és a Gyűrűk ura sztárjai is csatlakoznak a szériához, és mindenki imádja, egy új fandom alakult, bár valószínűleg nem az összes epizódot írják a Star Trek készítői, amiért nyilván nem lesz mind olyan jó, mint a pilot, de azért reménykedem.

Szabadnapom van, de azt sem tudom, mit csináljak, nincs is kedvem semmihez, alig várom a keddet, az lesz a legnehezebb nap a melóban, a leghosszabb, a legkeservesebb, de amikor hazaérek, megnézem a HIMYM új évadának első epizódját, s amíg az megy, letöltöm HD-ban a Sleepy Hollow következő részét. Uhm, Tom azzal viccelődött, hogy a készítők nem engedték, hogy vetkőzzön az első részben, lol, de a másodikban (eddigi tudomásom szerint) kétszer is fog, mikor bíbelődik a modern kori találmányokkal a fürdőszobában – amiről napvilágot is látott egy videó, de csak katonai területeken vagy az Egyesült Államok határain belül lehet megtekinteni, phuck (a tumblrösök viszont leképezték) – és amikor Abbie-vel kifeszítik valahová. Remélem, nagyon, hogy jó lesz, már csak azért is, mert akarva-akaratlanul (nem tudom) rávezettem pár embert, úgy hetet, arra, hogy megnézzék a pilotot, és hoppá, mindenki imádta, szóval nem akarom, hogy anyázzatok egy hét múlva, hogy mi ez a szar 😀

 

Nikki Beharie (= Abbie) elfogadta a jelölésem a Facebookon, mháhá. Egy pillanatra megállt a szívem.

Tereljük a szót: karácsony. Nem akartam még zsongani, de az előbb megnéztük apával a Reszkessetek, betörők! második részét, most pedig Britney dalát hallgatom, és őszintén szólva alig várom az ünnepet. Ehhez valószínűleg az egyre szarabb idő is hozzájárul, mellesleg szinte szétrobban a fejem szerda óta, naponta nem tudom, hány bogyót szedek be, hogy elmúljon, ha elpatkolok, küldöm üdvözletem a másvilágról.

Hallottátok, hogy megtalálták az első bizonyítékot a Földön kívüli életre? És akkor kezdetét is veheti a valós Star Trek-univerzum. Továbbá 7,6 milliárd év múlva a Nap felszíne eléri a Föld pályáját, a tudósok szerint van 1,75–2,25 milliárd évünk, szóval igyuk azt a kávét, teát, whiskyt, ami boldogságunkhoz szükséges. Gyorsan.

ó, mr. Darcy/Bingley/tökmindegy

Reggel kiolvastam a Büszkeség és balítéletet. Ahh, borzasztóan beleszerettem a Jane Austen-kreálta világba, egyszerűen káprázatos. Hogy elérjek a mondandóm végére, félbe kell szakítanom a dolgokat. Letöltöttem a 180 perces minisorozatot, a Lost in Austent, aminek annyira gagyi volt az eleje, hogy egy percre eltöprengtem, mi a fenéért nézem, aztán folytattam – mindjárt elérünk oda, miért –, és az első rész felére már bekajáltam a dolgot, és egy ültő helyemben megnéztem belőle kilencven percet, és a fele még hátravan. Annyira szívesen megnézném most, izgatottan várom, mi jön, de reggel ötkor kelek, és most időben le kéne feküdnöm, mert két napja nem aludtam ki magam, ilyen négy órákat aludtam, délutáni szundim sincs már, szóval nem akarok holnapra hulla lenni.

Szóval a sorozat arról szól, hogy valahogyan egy P&P-buzi lány becsöppen Benneték világába, és rendesen elszúr mindent, átírja a történetet. És lassan én is azzá váltam volna, amilyen a Twitter-követőim nagy része – aki csodálja Jane Austen világát, és sóvárog érte. De ez a sorozat (eddig) egy jó nagy pofáncsapás kétoldalról, szóval pont jókor jött, mert gyorsan kiábrándított és felvilágosított: egzakt olyan lennék, mint Amanda, akitől Darcy undorodik, mert a nőknek nemcsak elegánsnak, de viselkedésben visszafogottnak kell lenniük. Hát phuck. Viszont simán beérném Bingley-vel is, hiszen Tom Mison formálja meg – aki korántsem olyan hot as fuck, mint a Sleepy Hollow-ban, de belefér.

 

Tudom, erről pofázok, de jelenleg Tom Mison az internet sztárja, 24 óra alatt több mint 500 cikket írnak róla, több mint ezer követőt kapott az elmúlt egy hétben, és mindenki rá kíváncsi. Ma már írtam egy cikket a SH-ról, meg még egyet Tomról, de azt majd holnap publikálom. Kiderült, tök fasza zenéket hallgat, sőt, szereti a Radioheadet és az Atoms for Peace-t. Szóval most még jobban fgködöm.

Archívum

2017. szeptember
h k s c p s v
« nov    
 123
45678910
11121314151617
18192021222324
252627282930